Rossz irány

SZeged, szép lányok városa,

Egy kis királylány vár oda,

Régen felednem kellene,

Egykor Ő fordult ellenem:

Tényleg szeretsz, és csak engem?

Lásd be, ez így mégsincs rendben,

E kapcsolat csak szenvedés,

Körforgalom, és szembe mész...

Bár tudnám...

SZámban keserű pirula:

Elmúlt szerelem, virul a

Romjain valami holt kép,

Eszelős érzelem-pótlék.

Tudom, tennék biz' én újra,

Lássam most, ne tíz év múlva,

Emlékeim közé vájva

Kérdezzem, ki az, ki várna.

Talaj nélkül

Lét és nemlét peremén

Egyek voltunk, Te meg én,

Lebegtünk így kettesben,

Örök harc volt. Vesztettem.

Kezeddel elengedtél,

Tél lett; zord, kegyetlen tél:

Ég, s föld lettünk Te meg én

Lét és nemlét peremén...

Tíz könnycsepp

Tudom, nem érted,

Fáj az emléked.

Szívem megremeg,

Kezem reszketeg,

Magam sajnálom,

Elmúlt az álom.

Könny a szememben,

Hullik kegyetlen,

Gyűlt már magamban,

Tízet hullattam.

Elsőt Teérted,

Bár Te nem kérted,

Majd a második

Gyorsan távozik,

Már nincs szánalom,

Torkom szárazon.

Jön a harmadik,

Csendes, jajgva int:

Szívem egyedül,

Lágyan hegedül.

Itt a negyedik,

Ring még, leesik,

Arcod mosolya

Ködben, halova.

Sorban ötödik

Léhán őrködik:

Múló szerelem,

Ízét feledem.

Lám, hat: fél tucat,

Orkán, szél, huzat...

Kellett ez nekünk?

Ezt is feledjük.

Hét, a bűvös szám,

Biztos tűnődsz már:

Mennyi! Mennyi kín!

Nem vagy Te fakír!

Nyolcas. Hullámok,

Kínoz, szúr, átok,

Mert Te feledtél,

Belül lett a tél.

Kilenc. Óriás:

Emel, vagy aláz,

Nincsen kegyelem,

Már nem kenyerem.

És a tizedik:

Mások fizetik

Meg a múltadat,

S időd ... túlhalad.

Érted élek

Nem érdekel népe bőrét pőrén hagyó,

melldöngető, hitegető talpig ember,

míg szemednek gyöngyház fénye síri csendben

rám teríti pír palástját. Tőkém a szó.

Nem hat meg, ha gazdag alak félretaszít:

előbb majd Ő, a nagymenő, én csak várjak,

míg kezednek érintése éjszakába

szédít, és Te nem keltesz fel. Pénzem a szív.
 

Hidegen hagy, mikor egy nagy, kinek a trend

minden érték felett való okítana,

míg ajkadat megmozdítva szólít a nap,

s könnyeddé lesz ébredésem. Hitem a rend.

Semmit ható, hangoskodó méreg ha leng,

kardot rántva táncát járja, mit bánom én,

míg ölembe hajtod fejed, sirámod kér,
a jót teszem. Érted élek. Létem a csend.

Tam-tam

Tam-tam, tam-tam, dobban a szív,

Üti a ritmust, hogy hazahív,

Tam-tam, tam-tam, unottan ver.

Tam-tam, ta-ta-tam, megjön a láz,

Szerelem gyúl, porig aláz,

Ta-ta-tam, ta-ta-tam, felforr a vér,

Ta-ta-tam, ta-ta-tam, életerő,

Éjjelre kell a négy lepedő,

Ta-ta-tam, ta-ta-tam, egy nap a lét,

Ta-ta-tam, ta-tam, eljön a vég,

A szív is megáll, vaskos a jég,

Tam-tam,... Tam... Fojtó a csend.