Jó, hogy vagy
Felfedeztem egy világot:
Erdő, mező, szép virágok…
Oly gyönyörű, amit látok…
Érted, csak Érted kiáltok!
Veled fekszem, Veled kelek,
Verset írok, énekelek…
Arra vágyom, legyél velem!
Jó, hogy élek! Most élvezem!
Végre!
Varázslat, vagy szemfényvesztés?
Elhiggyem, hogy enyém lettél?
Lassan lehull minden lepel…
Enyém! AZ ÉN KINCSEM leszel!
Megtörtént! Tehát van Isten!
Velem vagy, és bánat nincsen!
Azt akarom, ez maradjon,
GYerünk, segíts, hadd haladjon!
Megfogtalak
SZívemben úrrá lett a szerelem,
Ez nagyon jó! Annyira szeretem!
Rád találtam, el már nem engedlek!
Engedj jó közel, mert szeretlek!
Te leszel a párom, csak Te lehetsz,
Látom jól, boldoggá csak Te tehetsz!
Emelkedünk fel, fel a magasba!
Kapaszkodj jól! Nem hagylak magadra!
Menjünk!
Leborulok lábad elé
Életemet rakva Eléd.
Tőlem bármit kérsz, megadom,
Ez így lesz, mert ÍGY AKAROM!
Zord világod megszépítem,
Igaz szívvel felépítem:
Kastély, nagy park, és medence,
A szíved összes kedvence.
Minden külcsín, minden belbecs…
Ismersz engem, úgy hívsz, KEDVES.
Virágszirmot szórok eléd,
Igaz érzést oltok Beléd.
Lágyan érintem kezedet…
Álnokság? Nem az! Szeretet!
Gondolatom csak a Tiéd!
Ujjongok! Még kérded, miért?
Napom vagy, és a csillagok,
Kaloda, és kínpadok,
Iga, szügyhám… De szabadság!
Segíts húznom, s ne akasszál!
Ha itt lennél
Meztelenül fekszem,
Simogat a párna,
Oly forró a testem…
Sóvárgok utánad!
Elkerül az álom,
Mert nem vagy itt velem,
Másra nem is vágyom…
CSAKIS TE VAGY nekem!
Örökké
Üres az ágyam Nélküled,
GYakran így érzem. Rémület!
Eljön még a mi időnk,
Lehet együtt is jövőnk!
Játszom még egy gondolattal:
Rád várok a nagy szavakkal.
Ájulj el! Nagy fejezet:
Megkérem a kezedet!
Fel kéne kelni…
Madárdal hallatszik kintről
Ablakomon át is intőn:
“Ismét itt van egy új reggel,
Siess ébredni!” Úgy nem kell!
SZeretnék tovább álmodni,
Ébredés nélkül változni,
Pár’ul tudni magam Neked,
Repülni magasan Veled.
Egyszer még megéljük álmunk,
Gondok nélkül élünk, s szállunk.
Gátlástalan boldogságot,
Egy nyugodt, szép folyót látok.
Látom, ahogy hajónk lebeg,
Ringatózik, ha jó Veled…
Elengedni nem akarlak!
Építsünk, de ne falakat!
Beléd szerettem csendesen,
Rabod lettem, de rendesen!
Elmúltak a múlt sebei…
De elmúlnak rút hegei?
Tőled függ csak, senki mástól!
Ügyelsz rám, vagy most is játszol?
Nem kell nekem mástól semmi!
Kellesz, s nem kell mától senki!
Mi más lehetnék, mint
SZívesen megírnám Neked,
Egyre kérted: “Inkább ne tedd!”.
Rád bíznám az életemet,
Eldúdolom énekedet.
Lehoznám a csillagokat…
Most is érzem illatodat.
Egy érzés, amilyen vagyok:
Sorkezdők, mit el nem hagyok!
Reménykedem
Mikor kezdtünk el küzdeni?
Ott hogy meg kellett születni,
Sírtunk, ha kellett valami,
Tanultunk… De meg kell vallani,
Mindig tudtuk, mi kell nekünk,
Átgondoltuk minden tettünk.
Reméltük, hogy nem lesz rosszabb,
Minden nap kegyelmet hozhat.
Istentől vártuk a csodát,
Nem nagyon láttuk a sorát.
De sosem fogy el az esély:
Inkább élj, és mindig remélj!
Gránát, pisztoly, búcsúlevél…
Mindig van egy kulcsszó: REMÉNY!
Adj még egy esélyt Magadnak!
Rabnak születtél? SZABADNAK!
A BOLDOGSÁG a végső cél!
De vedd is el! AZÉRT JÖTTÉL!
Javítsd ki a tévedésed!
Velem legyen ébredésed!
Ezer álmot is megélünk!
Legyen való a reményünk!
Ember így még nem szeretett…
Megmenthetem életedet?
Boldog születésnapot!
Piros betűs lett a naptár,
Egy újabb évet haladtál.
Február van, száll az idő.
Majdnem harminc… Fogy az erő.
Vele együtt fogy a remény,
Hogy egyszer még BOLDOG legyél…
De eljön még a Te napod:
Én megadom, ha Te hagyod!
Szeretném elmondani
Elmondanám, de már nincsenek rá szavak.
GYorsan ver a szívem, a nyugalom vágy marad…
SZerelem tüze emészti fel testemet,
Elepedek, úgy kívánom szerelmedet!
Rohannék oda hozzád lélekszakadva.
CSak Terád vágyom! Szívem meg van szakadva.
Akkora irántad az érzelem bennem,
Kitölt engem. Minden mást félre kell tennem.
Semmi baj nem érhet, amíg Veled vagyok.
Ismerhetsz már, ha nem így lesz, belehalok.
Kívánd Te is, s teljesülhet ez az álom!
Elveszett már egy esély, de megtalálom!
Repülünk majd együtt a szélnek szárnyain!
Ülök és merengek… De égnek vágyaim!
Lehet, hogy már sohasem leszel az enyém…
Ettől függetlenül él bennem a remény!
NYugodtan hajtom ma a fejem álomra,
Éjjel eljutok a teljes mámorba.
Mámorosan ébredek fel minden reggel,
Leküzdöm a kételyem, mert minden rendben!
Egyszer még úgyis az enyém leszel… Tudom!
SZeretlek, és Te is szeretsz engem… Tudom!
Engedj közelebb, és én boldoggá teszlek!
Lassan itt az ideje, hogy hozzákezdjek!
Szeretlek!
Valaha szerettél engem,
És együtt szenvedtél velem,
Mert kellett az a szeretet,
Te sem játszottál szerepet.
Tudom én jól, hogy ez már más,
Valahogy mégis egy áldás.
Távol vagy, mégis itt velem,
Itt a szívemben. Istenem…
Kívül minden hideg, havas.
Belül mi van? Hidd el, tavasz:
Madárdal, napfény, virágok,
S minden, amit még imádok.
Tüzel, éget a szerelem,
Ezután is kellesz nekem!
Senki mással nem élhetek,
Ebben én már nem kétkedek!
Miért is érném be MÁSsal,
Ha végre élhetnék TÁRSsal.
Lobog a tűz, s nem alszik el,
Mindazt megadom, ami kell:
Biztos otthont, szeretetet,
Biztos, s elég keresetet,
Határtalan sok szerelmet…
Neked mindez nem felel meg?
Valentin-nap
SZívfájdalom lett mára az emléked.
Emlékezek csak, de voltak remények.
Reménykedtem, hogy Veled leszek együtt.
Együtt egyszer, hogy mindig egyek legyünk.
Talán majd egyszer lesz egy lakodalom.
Lakodalom… Erről szól versem, s dalom.
Erről írok nap nap után kínlódva.
Kínlódok, s szívem kalapál, kínoz ma…
Lekérdezek
Ősszel felszálltam egy hajóra,
Mert számítottam már a jóra.
Egy luxusutazás lett volna,
Gyarló voltam, és el lett tolva.
Te vártál, de akkor “nem kellettél”…
Enyém voltál, de másé lettél.
Talán így jobb lesz mindenkinek.
Isten áldana mindenkit meg…
Gyere hozzám!
Te vagy a vágyaim tárgya,
Te vagy az álmaim álma,
Te vagy elalvás, s ébredés…
Te VAGY! Megszűnt a kétkedés!
Te vagy életem őrzője,
Te, a legfőbbek főfője,
Te vagy szívem elesége…
Te legyél a feleségem!
Várok Rád
Egy perc, egy óra, egy nap, egy hét,
Egy hónap, vagy több is, egy év…
Ameddig várnom kell, várok még,
Mert van előttem egy álomkép:
Látom, ahogy majd együtt élünk,
Együtt állunk meg, s együtt lépünk,
Együtt élünk át jót és rosszat,
Együtt várjuk, jövőnk mit hozhat…
Bonyolult vagy!
Hát, tényleg nem vagy egyszerű eset…
Mondd, kellek én egyáltalán neked?
Nem tudom, miért kellett ez a “játék”,
E néhány hét nekem egy ajándék!
A szívemben mindig megmaradsz kis magnak,
Ha eszembe jutsz, s én is Neked, kihajtasz.
Ha TUDOD, hogy tőlem mit szeretnél,
Jó lenne, ha maholnap észrevennél!
Kellesz!
Mint egy korty víz a sivatagban,
Mint meleg ruha jégkatlanban,
Mint az oxigén magas hegyen,
Mint néma csend a magaslesen…
Mint gazdának a háza, s népe,
Mint a Földön a hála, s béke,
Úgy kellesz, és nincs már vitatás,
Lezárult mára a kutatás!
Elveszve
Tekintetünk találkozott,
Engem nagyon lázba hozott.
Rád néztem, s nem láttam mást,
Oly gyönyörű, s szép látomást.
Ne őröljünk két malomba’,
GYere, fuss a két karomba,
Oda, hol a nap süt, s az ég kék,
Sasszézz hozzám, mellém ékként!
Éget, fáj, hogy veszíthetek,
Lélekben sem feszíthetek.
Ellöksz csak, eltolsz magadtól,
Több nem kell ilyen alaktól.
Beleuntál tán a jóba,
Ott maradsz a hideg hóba’?
Lelki nyomor álmok nélkül,
Olcsó szitkok, átkok, s ménkűk…
Nem értem, hogy miért teszed…
De! Tán elment már az eszed…
Ott vagy, teszed, amit “akarsz”,
Sírsz és kínlódsz, amíg meghalsz.
ÉLET várna, sok boldogság,
Liget, virágok, s lombos fák,
Egy szív, ami ÉRTED dobog…
Teérted mindent eldobok!
Jó éjszakát!
Elköszönök, de csak mára,
Te is bújjál be az ágyba!
Álmod legyen szép és színes!
Aludj Kincsem, jó éjt, Édes!
Jaj, a szívem!
Ólomsúlyként nehezedik rám az ébredés,
Reggel van, nem vagy itt, így rám tör a kétkedés:
Elveszítettelek? Vagy csak halkan távoztál?
Gondolatom bolyong csak, és olyan távol jár…
Gazdagon telve van a szívem szerelemmel,
E gyönyörű, ám néha fájó érzelemmel!
Letérdelek most ide Eléd, s ezt kérdezem:
Tehet Érted valamit a szívem, s két kezem?
Mindig velem vagy
Mióta Te vagy, s így megvan akit imádok,
Más fényben látom magam, s az egész világot.
Átváltozott, megszűnt minden, mi negatív volt,
Eltűnt, elmaszatolódott mind a negatív folt.
Nem látok már semmi mást, Téged, s a fényeket,
Végre értem már a csíziót, s a lényeget.
Tudom már, ki az, akiért érdemes élni,
Kiért bármit megtehetek, és nem kell félni!
Mit tehetnék mást
Veled kéne lennem,
Álomképben, csendben.
Rohannék is Feléd,
Odalépnék Eléd,
Kinyitnám a karom:
Repülj hát, Angyalom,
Álmod legyen való,
Derűd meg átható!
Hiányzol
Hiányzik, hogy halljam hangod,
Hiányzik, hogy lássam arcod,
Hiányzik, hogy fogd a kezem,
Hiányzik, hogy nem vagy velem!
Jól tudom, hogy mire vágyom,
Jól tudom, hogy mi az álmom,
Jól tudom, hogy enyém leszel,
S jól tudom, hogy boldog leszel!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
