Boldog Újévet!

Boldog csak az, aki remél,
Új csodákat szül a remény,
Ékkő mind a közös álom,
Kívánd, hogy valóra váljon!

Boldog Karácsonyt!

Bárányfelhő fut az égen,
Élesen sír egy hűs szellő,
Karácsony van, most nem szégyen,
Ez az illő, ez a kellő.

Pufók angyal repül amott,
Azt súgja, hogy szeret Téged,
Rosszat Rólad Ő nem hallott,
Tesz szívedbe melegséget...

Sírunkra...

SZavaidtól túl sok
Ólomsúlyú bánat,
Kellő távol húzok,
Ott sírok utánad.
SZememben a könnyek
Oszlopokban állnak,
Remélem, hogy könnyebb
Út jön majd utánad...

Felfokozva

Angyali lelkétől
Repülök, magasan;
Kételye kettétör:
A szívem maga van.

Suttog a vén folyó,
Vízzel telt medre hív,
A jövőnk szétfolyó
Látomást csendesít.

Égi jel: villámok,
Reményfal-darabok;
Istenért kiáltok,
Akkor is maradok!

Messze a cél

Mégha felednek,
élhetek bárhol,
fénye szemednek
könnyemen lángol.

Tűzre víz felel,
vizet nap szívja,
simul szívemen
csomag-papírja.

Gyalog nagy a tér,
vonat nem indul,
szívem hazatér,
a cím megint új.

Építsek fából,
kell-e fém, acél?
Időben távol,
messze még a cél...

Szemek, ha beszélnek

Sóhajtást kiváltó
hallgatag alázat
én vagyok, ki mától
felnyomtam a lázad,
izzó két szemednek
könnyel telt meg árka,
tudnod kell, szeretlek,
szépseges madárka.

Mert érdekli

Ne kérdezd meg, miért,
Az okot nem értem,
Párom csak egy, ki ért,
Szeret is, egészen:
Uralja életem,
Gyilkol, de fogantat,
Átél és él velem,
Rákérdez, hogyan vagy.

Aki nem jött el...

Nem látod magad
GYertyafényedben;
A távolmaradt
Lépte kéretlen?

A Nő

Kivágott szemfedőm
Idebent-magánya
Alantas rekkenőn
Feszeng a homályba',

Éled a kinti kép,
NYílik a téridő,
Rezdül egy kicsikét
Egy ízig-vérig Nő. 

Ne ragadj le!

Ha a nap néha elbújik a felhők mögé,
tudjuk, hogy van, bár melege igen gyatra,
ne keseregj a mán, életed nem az övé,
gondolj jó előre a sokkal szebb holnapra!

Nem élhetek Nélküled

Érzem, most csak Te fogod a kezem,
Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem!
Érted van, hogy reggel felébredek,
Érzem, Nélküled már nem élhetek...

CSerbenhagyva

Ablakomon csillant a fény,

Kabátomon átfújt a szél,

SZámomra csak illant a kéj...

Engem megvet, árul a tér.

Régen láttam szívek szavát,

Elhittem az érzéseket.

Sárba tiport minden barát...

Senki nem hív, de én megyek.

Vesd meg!

Kicsit nagyobb mannaszelet

ereje húz, harcba vezet,

elvesztünk a részletekbe'...

Szeretném, ha béke lenne!

Hol a jövőnk kövér álma?

Néhány forint közénk áll ma:

hamis isten! Ne imádjad,

inkább fordíts neki hátat!

Requiem

Hajnali pirkadat: ébred a környék,
rohanó forgatag, emberi örvény,
álmosan lépünk a megszokott útra.
Balról egy hegygerinc, harang a csúcsa,
messzire hirdeti, valaki gyászol,
Rokonok, Barátok, s kiknek hiányzol.
Szép szemed, mosolyod, tündéri arcod
ma már a mennyekben vívják a harcot.
Mindnyájan eljöttünk, itt vagyunk Véled,
szemünkben könnycseppek, siratunk Téged,
jól tudjuk, csak a test múlik el végleg,
porhüvelyt temetünk, s velünk a Lélek.
Mert amíg bárki is beszél majd Rólad,
tudjuk, hogy itt voltál, s tudjuk, hogy hol vagy:
lenézel fentről ránk, vigyázod léptünk,
s amíg ez így marad, nincs mitől félnünk.

Vágy

Érezném már puha ajkad
Simogató leheletét,
Hangod élő, meleg szelét,
Ajtónk nyílna ugyanarra...

B.Ú.É.K.!

Mámorosan, holtótvaron,
Reménykedve, lesz oltalom,
Alkoholtól tökrészegen
Kívánom, hogy jobb év legyen!