Hol állok?

Mosónőnek elég egy kis teknő,
Árkot ásni is csak egy ásó kell,
Sírig elkísér az igaz barát,
Féltve őrzi az álmát a szerelmes.

Oly rég letenném én a terhet,
Kell, hogy jöjjön már a vigasztalás!
Oltárunkra vajh mikor mászunk fel?
Nekem már csak Te kellesz, Istennő!

Maradj velem!

Mint egy zombi, olyan vagyok:
Testem ép, de lelkem halott,
Kiölted az életkedvem.
Valahogy ez nincsen rendben!

Voltak álmok, összetörted,
De az újak megint jöttek:
Élek Veled, csak mi ketten...
Neked más kell... Talmi lettem,

Csak egy ócska lim-lom, ami
Napkeltével kidobatik?
Ennyi csak, mit érek Neked?
Nem működik képzeleted?

Nem tudod, hogy én mit érzek!
Nézz meg jobban! Én is vérzek!
Ezer sebből ömlik vérem,
A fájdalmat már nem érzem,

Csak a tűz volt, ahogy égtem,
Ahogy Veled mennybe léptem,
S most halott lettem legbelül,
De egy kérdés még felmerül:

Nem lehet az, hogy tévedtél?
Hogy csak bizonytalan lettél?
Nem lehet ez átmeneti?
Maradj velem! Áment neki!

Csak a szokásos…

Csak a szokásos: ma is lefekszel,
Reméled, álmodban sem veszekszel…
Reggelre ébredve pihent legyél,
S a napodhoz startot innen vegyél!

Lenyűgöztél

Szeretem, ahogy tekinteted rám veted,
Ahogy a mosolyod játszik az orcádon,
Ahogy jössz felém… Megyém vagy! Az országom!
Szívedből a meleg egyenest rám mered.

Jó érzés, sőt mi több, boldogság jár Veled,
Ez a legjobb dolog, tudd meg, hogy imádom,
Mindig és mindenhol csakis ezt kívánom!
Tiéd vagyok! Szerintem ennyi jár Neked!

Az is lehet, hogy nem érzem jól, s helyesen,
Mi jónak látszik, azt mind rosszul gondolom,
Értesz ugyan, de nem vagy velem teljesen,

Ver a szívünk, de nem biztos, hogy jól dobog,
S a legvégén nem érek célba Veled sem…
Nem lehet! Mi csak együtt vagyunk boldogok!

Add magad!

Rajongásig szeretlek, úgy érzem,
Átrohansz csak rajtam… Úgy féltem!
De nem! Itt vagy és már itt is maradsz,
Végre megjöttél, s lesz mindig tavasz!

Átjárja szívemet a szeretet,
GYertyafénynél kapok feleletet…
Olyan erősen vágyom utánad!
Mondd: ”Kívánlak!”, s vesd le a ruhádat!

Egy élet kevés…

Egy élet kevés, hogy elmondjam,
Hogy hálámat Neked lerójam.
Megköszönjem, mit értem tettél,
Hogy megjöttél és el nem mennél.

Itt vagy velem, tudom és érzem,
Nincs erre egyetlen észérvem.
Megszerettél, s már nem engedsz el,
Tudom, a sírig velem leszel.

Együtt élünk át jót és rosszat,
Együtt várjuk már, hogy mit hozhat
AZ ÉLET, ami már A MIÉNK.
Itt A SZÍVEM! Vedd el! A TIÉD!

Kérlek, most fogd meg a kezemet,
Állítsd meg kutató szememet!
Ne kérdezd, hogy: “Eddig hol voltál?”,
Tégy engem örökre boldoggá!

Hogy többé ne lépjél “szemétbe”,
Ugyanezt adom én cserébe.
Homokon, havon is vezetlek,
Tudd meg, hogy nagyonis szeretlek!

Mindent megadok, hogy BOLDOG légy,
Mindig mosolygós és folyton szép!
Egy van, amire forrón vágyok:
Neked adni a BOLDOGSÁGOT!

Végleg megpihennék

SZomorúság? Isten véled!
Egycsapásra! Így lett véged!
Rátaláltam, kire vágytam,
Eddig Őrá, csak Rá vártam!

Tele a szívem kis sebbel,
Láthatóval, nem kisebbel.
Egy dolog, mi meggyógyítja,
Kijavítja, s meglódítja:

Kicsi kincsem minden bókja,
Igen finom, ízes csókja,
CSábítóan szép két szeme…
Igen! Ha hív, mennék Vele!

Mennék én át a hegyeken,
Dalolva át a tengeren,
E világon túl és innen…
Nem tudom mért… Oly szép minden:

A madarak énekelnek,
GYanútlanok, védtelenek…
Olyan nyugodt körül’ minden…
Neki, nekünk örül minden!

Gyere és szeress!

A SORS mégsem oly kegyetlen,
Mert itt vagy TE, AZ EGYETLEN!
Rád vártam! Az ÉLET rövid…
Taposd a gázt! Nyomd be tövig!

Úgy szeretném, ha szeretnél,
Ha örökre velem lennél!
Kérlek, fogjad meg a kezem!
Kell az érzés! A SZERELEM!

Nem hazudhatok

SZerelem? Az idejét sem tudom már…
Elfelejtettem milyen. De unom már!
Rázd meg magad, s nézz mélyen a szemembe!
Egy képet látsz majd, s nézed csak merengve.

Talán felismered: a hiányod az!
Lehetetlen, hogy máris hiányozhatsz?
Ez most máshogy lesz, mint ahogy gondolod…
Kéz a kézben leszünk NAGYON BOLDOGOK!

Nem tehetek róla

SZelíden simogat a szellő,
Eszembe jutsz tőle, Te sellő.
Remegni kezd a szívem, s végem,
Elkezdődik csak, s nincsen vége…

Találkoztam A SZERELEMMEL.
Leszúrt. Nem volt kegyelemmel.
Egyszer még talán feléledek…
Kell az ÉLET, mit megélhetek!

De Nélküled az csak kisbetűs.
Egyre csak leír, vagy ki-be fűz.
Minden nap lefűzöm félelmem:
Egyszer megvétózod kérelmem.

De addig… Addig még ÉLHETEK!
Derűs lehetek, és élveteg!
Igen! Mert velem vagy lélekben!
Gondolom, ez tarthat életben…

Minden óra egy új ajándék!
Élvezem, amíg tart a játék!
Gerlepár… Úgy érzem, az vagyunk,
Mert már egy takkra jár az agyunk.

Ostobábbak nem is lehetnénk!
Sajnos már megkaptuk a leckénk.
Tudom… Tudom, én rontottam el.
Most tisztán látom, hogy hol toltam el:

Ártottam Neked. Bántottalak.
Rászedtelek, és megvádoltalak.
Örülnöm kellett volna Neked,
Rég csak boldogság volna Veled…

Összeszedtem a bátorságom:
Kibeszéltem az álnokságom.
Kérlek, ne fogd sebességemet!
Éljünk végre TELJES ÉLETET!

Bevallom én…

CSak nem jön az álom,
Akárhogy is várom…
Kóvályog a fejem,
Vajon lesz-e nejem.

Egyszer csak kiderül,
Látsz-e majd egyedül…
Engedd nekem, kérlek,
Dalolva hadd éljek!

SZeretni csak Téged…
Ez, csak ez az ÉLET!
Repüljünk a széllel
Egyetlen nagy hévvel!

Tedd kezembe kezed!
Neked szólok! Neked!
Érints meg gyengéden!
Kívánsz már? Remélem…

Éget a vágy érted!
Lángol a szám, érzed?
Nem más, ami oltja,
Istennőm egy csókja!

Boldog Nőnapot!

Ünnep ez a nap, mert Rád gondolhatok,
S én ettől lelkemben már BOLDOG VAGYOK!
Hallani hangodat, s látni arcodat…
Megvívnék ezért gigászi harcokat!

Hidd el, hogy most sem játszok szerepet!
Szívemben egy nagy-nagy csokor szeretet,
Mit virág helyett most átadok Neked.
Úgy érzem, ezzel nem árthatok Neked…

Megpróbáltam

Megpróbáltam… Nem tudtam megtenni!
Elindultam… Nem tudtam elmenni!
Visszahúzott szívem, vissza hozzád.
Nálad felejtettem… Visszaadnád?

Te vagy a fény az alagút végén,
Az ÉLET vize a nagy kút mélyén,
Az örök álom az ébrenlétben!
Tudom, eddig is csak Érted éltem!

Adj esélyt!

Szeretném még egyszer élvezni
A felkelő napnak sugarát,
Szeretném újra megérezni
A nagy folyó kanyarulatát.

Szeretnék sodródni az árral,
Sziklák közt, vízesések alatt,
Szeretnék úszni a NYÁRral…
Már örökre a részem maradsz!

Mindig így kellene

Hogy a fáradtságod tovaszálljon,
Éjjel ne kerüljön el az álom!
Csillagok világítsák ágyadat,
Angyalok vigyázzák az álmodat!