Most búcsúzom

Most búcsúzom, de csak mára,
Bebújok mélyen az ágyba.
Holnap ne legyünk álmosak,
Neked is csak szép álmokat!


Hullámok hátán

Csípj meg, tudjam, nem álmodom,
Sorsomat már nem átkozom!
Mért tenném, hisz boldog vagyok,
Az Élet jó lapot adott.

Eddig kellett csak szenvednem,
Magányos szívvel senyvednem.
Most, hogy végre Rád találtam,
Minden gondom hátravágtam!

Megfordultam fent is, lent is,
A boldogság jött is, ment is.
Lecsúszni már nem akarok,
Hullámok hátán maradok!

Gyere velem, fogj, kapaszkodj,
A jóhoz Te is ragaszkodj!
Boldogság kell? Nagy kalappal?
Viszlek már, húzlak magammal!


Lennék

Lennék tavaszi szellő,
mely gyengéden simogat,
lágyan bőrödhöz érve
enyhíti a kínokat.

Lennék napfény, mely mindig
feldobja a napodat,
melegével átjárja
minden fázó tagodat.

Lennék egy puha lepel,
mely mikor hozzád simul,
gyengéd érintésétől
mosolygós orcád pirul.

Lennék szép színes virág,
hogy illatomat érezd,
leszakítva száramról
a lényeget élvezd.

Lennék én kókuszpálma,
hogy gyümölcsömet leszedd,
érezzem a nyelvedet,
mikor húsomat eszed.

Lennék homok a parton,
hogy csakis rajtam lépkedj,
de finom, apró szemű,
hogy segítsem a lépted.

Lennék ragyogó kék ég,
hogy egész nap érezzelek,
a felhőket elhajtom,
hogy mindig nézhesselek.

Lennék egy kicsiny madár,
minden nap Veled mennék,
minden, és semmi lennék.
Mindegy! Csak Veled lennék!


Mindenem vagy!

Holdvilág vagy éjszakámban,
Cseppnyi árnyék forró nyárban.
Az vagy, kit csak szerethetek,
Szívem Rád rég szemet vetett.

Pálmafa vagy sivatagban,
Humuszréteg sziktalajban.
Az vagy, kitől vérem pezseg,
Szívem lázban, s énekelek...

Sziget vagy a végtelenben,
Valóság a képzeletben.
Az vagy, kit már rég kerestem!
Ennyire még nem szerettem!

Utamhoz vagy ez egy' sínpár,
Rajtad kívül senki sincs már.
Jó vagy, és én úgy szeretlek,
Feleségül Téged veszlek!


Boldog névnapot!

Andrea. Ezt a nevet mutatja ma a naptár,
Egy név, mit a szüleidtől hagyatékul kaptál.
Legyen ünnepnap az évben, mit ez a név adott,
Idén e pár sorral kívánok boldog névnapot!


Téged kerestelek!

Téged kerestelek, mint aranyásók a telért,
Egybefonódásunk minden boldogsággal felért.
Azóta nyugodt minden éjjelem és nappalom,
Főleg mikor gyönyörű hangodat hallhatom.

Rád találtam, és elengedni már nem akarlak,
Ha éjjelente fáznál, karommal betakarlak,
Ha valamid fáj, szerelmemmel meggyógyítalak,
Ha nem hiszel bennem eléggé, meghódítalak!

Velem vagy, és a szerelem tüze lángol bennem,
Melletted nyugalomra találhat vándor lelkem.
Velem élve talán minden álmod teljesülhet!
Bízzál, higgyél bennem, és életünk remekül megy!

Felfedezzük az élet minden apró részletét,
Kiaknázzuk minden örömet rejtő készletét!
Ha életünk boldogság, akkor is fogd a kezem,
Ha rossz idők járnak ránk, akkor is maradj velem!


Hozzád tartozom

Hozzád tartozom, mint tó vize a partjához,
mint tenger láthatatlan mozgása a hullámhoz,
mint a folyóhoz annak minden kanyarulata,
mint a hegy ormához kialakult arculata.

Hozzád tartozom, mint vírushoz egysejtűsége,
mint hatalmas elefánthoz egyszerűsége,
mint szagot fogott farkashoz hangos üvöltése,
mint dühödt északi szélhez fagyos süvöltése.

Hozzád tartozom, mint Bonsai fához kicsiny ága,
mint hangyabolyokhoz belsejüknek kis világa,
mint erdőkben s mezőkön a virághoz illata,
mint görög filozófus mondásához igaza.

Mint amennyire a meleg a nyári napfényhez,
mint amennyire tavasszal zöld színe a réthez,
mint amennyire mélysége a Grand Canyon-hoz,
Te is legalább úgy, sőt jobban hozzám tartozol!


Veled

Veled találkoznom kellett!
Nap vagy a csillagok mellett,
Éltető fény éltem egén,
Melegítesz, s élvezem én.

Veled én csak jót tehetnék,
Ha hagynád azt, mit szeretnék!
Te meg én, az legyen csak mi,
Soha nem foglak becsapni!

Veled minden jobb, mint mással,
Veled élhetnék, mint társsal!
Veled egyszerűbb a képlet:
Együtt nagyszerű az élet!

Veled végre érzem: ÉLEK,
És testemben él egy lélek!
Szívemben csepp bánat sincsen!
Te űzted el, Drága Kincsem!

Veled! Csak Veled élhetek,
Ebben én már nem kétkedek!
Boldogságom megtalálom,
Életem vagy, s a halálom!


Szép álmokat!

Lement a nap, de a sötét is barátod,
Ilyenkor legjobb, s pihentetőbb is álmod.
Aludj hát, álmodj sokat, de csak szépeket,
Álmodj tengert, pálmafákat és kék eget!


Amire vágytam

Vérem pezseg, szívem dobban,
Érzem, hogy ez így van rendben.
Gitár szólalt meg a csendben,
Rákezdte, s zeng egyre jobban.

Eddig kerestem, hogy hol vagy,
Bejártam Földet, s a Tengert,
Oly rég kutattam az EMBERT.
Lásd, velem jobb! És otthon vagy!

Dalra fakadt most a lelkem,
Ontja magából a zenét,
Gátlás nélkül húzza testem.

Semmivé foszlik a remény?
Ábránd maradsz, s hasra estem?
Gyere! Kérlek, légy az enyém!


Meglátni, és megszeretni

Megláttalak, s Beléd estem,
Tiéd lelkem, s egész testem.
Tisztán ragyogsz, mint gyémántok,
Az vagy, kire oly rég várok!

Mindig öröm Veled lenni,
Mindent, mi jó, Veled tenni,
Oly jó, hogy vagy! Nem kell már más!
Az életem Veled áldás!

Hallgattalak, megégettél,
És végül az enyém lettél:
Veled alszom, Veled kelek,
Szívem Tiéd, megyek Veled!

Szerelem van, s nincsen ármány,
Repülök hát szívem szárnyán!
Szállj fel Te is, okkal kiáltsd:
"- Fentről nézve jobb a világ!"


Együtt, egymásért

CSalódtunk már épp eleget!
Azt mondom, hogy nem kell többet!
Kérj, és adok még meleget!
Adok, s kapok! Remek ötlet!

Te leszel, s én Veled leszek!
Irigyelnek ezért többek.
Évtizedek, s ezer percek,
De adok még ennél többet:

Adok felhőt, vagy kék eget,
SZámolatlan boldog napot,
Írást adok, ha kérsz egyet!

Vagy azt mondod, bolond vagyok?
Elrepített a képzelet?
Megint jönnek komoly fagyok?


Te

Te jutsz ébredés után eszembe reggel,
Te vagy, kiért ma elfásult testem felkelt.
Te vagy az, kitől az ÉLETET remélem,
S Te vagy az, ki elhitette, megélem.

Eszembe jutsz, mikor a nap előbújik,
Eszembe jutsz, s feledem, az idő múlik.
Eszembe jutsz, ha az éjt a nappal váltja,
S észreveszi: ragyogásod nem sajátja.

Nincs kellemesebb bőröd illatánál,
Nincs szemnek elbűvölőbb szád vonalánál,
Nincs jobb érzés a hajad tapintásánál,
S nincsen szebb a Te két szemed látványánál!

Rád gondolok, ha hiányzik közelséged,
S Rád gondolok, mikor Hozzád közel érek.
Hiányzol, s így folyton csak rád gondolok,
S már jól tudom, hogy nincs Nálad jobb dolog!


Jó éjszakát!

Mikor a Bodri behajtja a nyájat,
Mikor a juhász ásított már párat,
Mikor sötét lepi el a héthatárt,
Akkor kívánok én is jó éjszakát!


Egy más világ

Mindig tudtam, hogy van ilyen,
S mindig érdekelt, hogy milyen.
Milyen látni a fényeket,
Milyen tudni a lényeget.

Milyen várni a végletet,
S milyen ÉLNI AZ ÉLETET!
Élni Veled, az életért,
S várni együtt a szépreményt.

Eszembe jutsz, s mennyben járok,
Csak meglátlak, s menten szállok.
Csak rám nézel, s nem didergek,
Csak hozzám érsz, s már bizsergek.

Szeretlek én, tiszta szívvel,
Szeretlek, mert szeretni kell!
Érzem, odavagyok Érted:
Mindent odaadnék! Érted?

Megfogott a közelséged,
S nem félem az öregséget!
Te vagy, aki életben tart,
Érzem, hogy a végzetem vagy!


Ha elfáradtál

Párosan biz' szebb az élet:
Innen kezdve Veled élek!
Halott, megöltem a magányt,
Elástam végleg e ragályt!

Neked is jobb érzelmekkel,
Játék nélkül, benőtt fejjel!
Miért is akarnál keresni,
Ezredszer is csak elesni?

Gyere velem, én szeretlek!
Karolj belém, és vezetlek!
Akarj, és tudsz boldog lenni,
Reméld, s foglak azzá tenni!

Jeget már csak szádban érezz,
Aljasságtól már ne vérezz!
Inkább legyél mindig velem,
Mint elnyeljen a végtelen!

Kapaszkodj a két kezembe,
Ölelj, s táncolj képzeletbe'!
Zúgjon fanfár a füledbe',
Tedd fejedet az ölembe!


Követlek én

Legszebb csillag vagy az éjben,
Vakító fény messzeségben.
Oly közel, és mégis távol,
De én látlak, égj is bárhol.

Reggel kioltod a Napot,
Fény vagy, mit az ÉLET adott.
S hogy e fényben milyen élni?
Szeretné ezt minden férfi.

Fákon vagy az első virág,
Tóban sejlő életvilág.
S hogy tavaszom újjáéled,
Köszönhetem csakis Néked.

Az egy' virág vagy a réten,
Megszagolom, s mindjárt végem.
Letépném én, de nem merém,
Mert e rét még nem az enyém.

Jelzőfény vagy éltem egén,
Biztonság, s a végső remény.
S hogy maradjon meg az esély,
Tűzön - vízen követlek én!


Nőnapra

Te vagy, akit holnap talán imádok,
De még nem válthatom meg a világod.
Habár még nem vehettem virágot,
Azért boldog nőnapot kívánok!