Hívlak

GYáván, mégis megkérdezem,
Eljössz velem, ha hívlak?
Rád vár, égi kegy érkezett:
Egy szív szeret... amíg vagy...

NYeremény

Illatod lebben a szélben,
Rám rohan,s itt marad: éppen
Őt kerestem, rá gondoltam
Tudat alatt, járó holtan.
Ünnep minden nap ha érzem
Nem lesz felleg, csak a "kék szem";
Derült égbolt, csodás élet...
Ez a Tied, s nem másé lett!

Ameddig akarod

Önmagadnak vagy a része:
nem kérdezem maradsz, mész-e;
Ha maradsz, itt a padod,
ha elmész, míg maradok,
felkutatlak, megkereslek.
Egy lyukas kas lepkelesnek
nekem jó lesz, mint fedezék,
mással kín csak, míg veled szép,
hiába hív fény, s az árnyék.
Kiáltok én, hogyha jár még
csillogása gombszemednek,
s amíg érzed, hogy szeretlek.

Én és én

Álomvilág;
látom ki lát,
ki takarja el
mi zavarba ejt:
a két szemem.
Ha vétkezem,
s nincs okom rá,
mit sorolnám
szavak hadát?
Vagy az, ha fáj,
nem elég jel?
Velem égj el!
Bűn, ha élek?
Tűr a lélek:
meghasonlok,
meg hasonlók...

Olvadás után

Távolodó, két vörös lámpa:
álmodozom... Mért ködös árva
létem két kulcsra zárt kapuja?
Mért kegy, mért furcsaság, ha puha
kezed végighúzod hátamon,
s vezet égig? Húzó ág a nyom,
mit bennem meghagytak az évek?
Nincs tennem, mert csak tavasz éled!

Szavak nélkül

Szemed fénye mondta el,
hogy mit érzel épp belül:
Neked véged... Mondd, ha kell,
hogy ki kéne férjedül!

Mert így jó

SZemed fényében
Eltúlzott vágy
Remeg, félénken
Elbújt, ott vár...
Teled új tavasz,
Lesed meredten
Eged, s úgy maradsz:
Kezed kezemben...

Keress

Éj csillaga: várom...
Dér csillan a fákon:
Erdő; fűz, nem csak hárs...
Nemző tűz, megtalálsz?

EGYETLEN

SZívharangom kongat tán?
Elfelejtett mese-dal...
Rím a hangom: Tolvaj jár,
Eszevesztett nesze zaj;
Tegnap -míg ért telet tél-
Lestem vesztem. Ki látja
EGY vagy, s miért Te lettél
Kertem legszebb virágja?

Forró tél

Tüzesen süt le ránk...
...nem nyári, de napsugár,
mégsem kell ránk a ruhánk,
mert tüzesen süt reánk!

Csitt

Hajnali derengés,
ível a hát...
Hallani szeretném
szíved szavát!

Vigyél el

Mosolyra húzod szádat,
persze szépen kikened,
mogorva, túlzó bánat:
messze még a kikelet;
szemed távolba réved:
kémleled a holnapot...
Mehet bárhova réved,
kérdezzed meg, hol vagyok!