Bűnös

A székesegyház felső övén
lenézek. Mit is láthatok?
E népet, mit István hagyott,
s ha szégyenem bánt, feltörlöm én...

Oda-adó

Falevélen ringatózom,
messze már az ág:
őszbe fordul halántékom,
s meggyötör a vágy...
Ha megérem, míg adózom,
lesz-e száraz ágy,
s pőre, koldult ajándékot
nem töröl a "Ház"?

Csak a kolomp után

Szócserepek szilánkjain
taposó vad, ám néma indulat
közeledik, ki várja mind
nézi csak, táncol, mind mulat,
de vége lesz ennek a dalnak,
csomagolnak már a zenészek,
nem csinálsz gondot magadnak:
egy világ szűnik meg, te nézed.

Mert mi végre a kimondott szó,
ha ezerszer hallottad?
Már nem tudod, mikor volt jó,
s alig indultál, már ott vagy,
hol jövőd véget ér,
régmúltad zengi örök himnuszát,
s míg szemnek szép e tér,
mélykék vérrel fojt léted, s kín dukál.

Ereidben zubog, forr a véred,
fejeden glória helyett szemfedő,
nem adják igazad, hogyha kéred,
s bár nézed sok hasztalan szenvedő
miként leli mártírhalálát
a legális hazug aszott markában,
szemed csak a felhők alá lát,
s kinél a látcső, napod annál van.

Mert mi végre az elveszett indulat,
vörös posztó a durva padlón,
ha hőskorod végső órán kinn mulat,
törött korsót hazudva gyarlón,
s az égen maradt szennyes kéznyomok
foltját nem oldja ezer év vezeklés,
és nem marad más, csak pernye és homok,
hogy lásd, tetted csak szívedbe veszett kés?

Nem kell

Bármi jöjjön, nem bánom,
papír legyen pennámon,
szép gondolat fejemben...
Íves hártya-keretre
rongybetűkkel felróvom:
Nem kell nekem egy ódon,
letűnt korszak éjjele!
Ne is kérdezd, kérem-e!

Fel!

Fogak között morzsolt korpa,
Eltaposott, korholt horda,
Lenézett nép, egy volt Nemzet,
Kit Kard és Vér EGYKOR NEMZETT,

El ne hidd, hogy ennyi voltál!
Lásd, az utcán mennyi jóság,
Nélküled nincs Magyar Ország!
Isten elment… Hazahoznád?

Nekem ne...

Nekem ne, ne nyíljon rózsám
Se boldog, se kínos órán!
Értsék meg a szavakból,
Hogy mit ír a Magyar toll!

Nekem ne, ne szabjon határt
Se bíró, se pénz, se a párt!
Nemzet ellen hatalom!
Magyarságom nem adom!

Nekem ne, ne mondja, hogy fuss
Se bűnös gazdag, se koldus!
Talpra hát, Magyar had,
Hadd lássuk, Magyar vagy!

Magyar búza: Magyar kenyér,
Magyar kormány: Magyar erény,
Magyar szó a Magyar tájon:
Magyar marad az országom!