Békés Karácsonyt

Szeretet vegyen körül,
Te se kapjál ütleget,
Ma mindenki úgy örül…
Békés, boldog ünnepet!

Érezd, amit én!

Nincs egyetlen biztos pont az életedben,
Hánykolódsz csak céltalan a végtelenben.

Napról-napra nagyobb lesz a kínzó magány,
Ha nem küzdesz, utolér e gyilkos ragály.

Ma egyedül én nyújtom csak kezem feléd,
Érző szívem sarkig tárva teszem eléd.

Csak felfelé vezet tovább a mi utunk,
Hullám hátán minden gondon át is jutunk!

Remélem, hogy tőlem most már nem fogsz félni,
Bízzál bennem, s több csalódás nem fog érni!

Sikerülhet! A mi hajónk révbe érhet!
Segíts ebben nekem Te is, kérve-kérlek!

Szerelemcsapda

Reszketek a forróságtól!
Meghalok a boldogságtól!
Nincs már kétség, mitől égek,
A hosszú tél mért ért véget:

Szeretlek! Ahogy csak lehet!
Maradok! Most már csak Veled!
Itt leszek, s megfogom kezed,
Remélem, jó leszek Neked.

Rab lettem. Érzelmek rabja.
Te lettél életem napja!
Melegséget hoztál, és fényt,
Visszaadtad az ég kékjét.

Bilincseim büszkén hordom!
Önként rabság, biztos kordon!
Együttlétünk minden napja
Madársereg csengő hangja.

Veled édes e kötöttség!
Oly gyönyörű a vörös ég!
Azt jelzi, hogy kel már a Nap,
És életünk mind boldogabb…

Rövid az élet

Semmi extrát nem kívánok:
Téged, s közös boldogságot.
Olyan rövid az életem!
Vajon Veled leélhetem?

Ballagásodra

Búcsúzol ma tanártól, és diáktól,
Búcsúzol a sulinapok kínjától,
Életednek első része lezárul,
Előtted a való világ kitárul.

Ma jött el a végső búcsú ideje,
Pihen már a tanár, s szülő idege.
Azt akarták, hogy életed jobb legyen,
Dolgoztak is eleget a jobb jegyen.

Őket illet minden csók és köszönet,
Legalább ma szerezz nekik örömet!
Köszönd meg azt, hogy belőled ember lett,
Köszönd meg, hogy mind ott álltak melletted!

Ki tudja, hogy mi válhat még belőled,
Nem függ mástól, egyedül csak tetőled.
Mesterember abból lesz, ki jól tanul,
Tanulj, mert a tudás szolgál oltalmul!

Locsolóvers

Erdő mélyén jártam,
Sok virágot láttam,
Akartam is szedni…
Hhhh! Tovább kellett menni.

De a virág nem ám minden,
És sohasem adják ingyen.
Itt a vizem! Kölnivizem!
Nem hiába hozom-viszem!
(Zutty!)

Neked

SZép szemednek édes fényét nézve
Elmerülök egy mély szenvedésbe'.
Rád gondolok nap mint nap, és éjjel,
Emléked versenyzik minden széppel.

Téged látlak, ha behunyom szemem,
Látlak élethűen, én szerelmem.
Emléke az első boldog percnek
Keresteti viszont a szerelmet.