Ne félj!

Nyugodt tenger volt életed,

Benne semmi, mi élvezet,

Most se lenne még wez másképp,

Ha nem lennénk mi egymásé.

Szíved ha kezd gyorsan verni,

Ne átalld azt megkedvelni!

Mi tudhatnád azt Te már ma,

Hogy holnaptól Rád mi várna?

Lehet csapda, s beleesel,

Sok-sok évig rabja leszel.

De ha másnap nem lesz reggel,

Vagy nem ébreszt fel a vekker?

Csupa álom mért nem lehet,

Mi uralja életedet?

Tétovázol? Ne félj! Repülj,

Szívemben csak Te légy belül!

Visz a víz

Jártamban nagyon fülelek,

Óvatosságom túlszalad:

Hallom a faleveleket,

Ahogy a földre hullanak.

Tópart mellett ha elmegyek,

Átnéznék a túloldalra,

Súlyos pára, majd' eltemet,

Sós véremet szúnyog falja.

Ahogy lépek, meg-megbotlok,

Lábam tétován emelem,

Való igaz, mind bolondok

Akik elhisznek, Szerelem!

GYáván én is sorba állok,

Rám is igaz, ez a törvény,

Átölel, vonz, de nem átok,

Mindig lehúz, visz az örvény.

Miért? Mondd, miért...

Miért? Mondd, miért csak
A gyönyörű arcodat
Látom, mikor pillantásom
Körbevetem héthatáron?

Miért? Mondd, miért csak
Lágyan csengő hangodat
Hallom minden másodpercben
Hogyha nap süt vagy hó sercen?

Miért? Mondd, miért csak
A Te forró ajkadat
Csókolgatnám reggel, s este,
A mennyekből le nem esve?

Miért? Mondd, miért csak
Az ölelő karodat
Vágyom egész álló nap,
S hogy velem élj már holnap?

Miért? Mondd, miért csak
Szívhez szóló szavakat
Írok, mint hogy cselekednék?
Megyek! Teszem! Nem kertelék!

A semmiben lógva

Tegnap még a mennyből kiabáltam le,

Míg ma a pokol bugyrait jártam be.

Felszállok újra? Alább merülök?

Nem tudom, holnap hová kerülök...

Mikor otthon vagy

Kulcsom a táskából előveszem,

Nyitom az ajtónkat. Megy. Győzelem!

Étel illata csapja meg orromat,

Oly jól esik, a sírás fojtogat.

Kifogástalan a mai délután:

Csókod édes, s mi jön ebéd után...

Lassan eszek, s majdnem hogy keveset,

Megdicsérlek, szólok jót, kedveset.

Végeztünk, hát romeltakarítás.

Együtt könnyebb, így szólt a tanítás.

Hálátlan munka, de meg kell tenni,

Ez van, és hát, holnap is kell enni...

Hozzád bújok, borsódzik a hátam,

Átkarollak, simogatlak lágyan,

Te csókolsz meg. Ez az, mire vágytam.

Persze én viszonzom, igen bátran.

Forró csókjaink sűrűn csattognak,

S nem mondunk megálljt a karoknak,

Így hát hamar beérünk szobánkba,

Redőny résnyire, ágyunk homályba'.

Nem is kell látni, érezzük egymást,

Csókolunk ajkat, nyakat, hasat, meg mást,

Egyre lihegünk, suttogjuk: Még, még!

Egymásnak most már nem hagyunk békét.

Lekerül rólunk minden, mi takar,

S megkap mindenki mindent, mit akar:

Jó szókat, simogatást, bókokat,

Szoros ölelést, s csókot, jó sokat.

Mindketten túl vagyunk már mindenen,

S a boldogság tudjuk már mit jelent.

A gőz kifújt, s lankadt már a kedv,

Kezem megint simogatásba kezd.

Hozzám közel bújsz, átkarolsz: Jó volt...

Kaján vigyor: Miért mondod, hogy volt?

Szemed felcsillan, lázba hoz. Végem.

Legyen? Menni fog? Hát akkor még egy!

Bár a szenvedély elragad minket,

Most is megadjuk mind a nagy kincset.

Lelkünket az öröm simogatja,

Pedig hát, nem is volt csindadratta.

Megint összebújunk, de fáradtan,

Olyan az érzés, mint Te: páratlan.

Még egy ilyen, mint Te, nincs a földön,

S hogy Te mellettem vagy, megköszönöm!

Képzeletbeli jövőnk

Ébresztőd én lennék reggelente,

Kedvesebb, mint egy vén vekker lenne,

Simogatnálak hangommal: kellj fel,

Megint együtt virradt ránk a reggel.

Nappal, mikor csak eszedbe jutnék,

Vennéd a kagylót, s füledbe bújnék,

Átjárnám mindig fáradt tagjaid,

Halljad meg szívem hívó hangjait.

Ha este hazaérsz, otthon várnálak,

Nálunk nincs helye "szokott" lármának.

Hozzám bújsz, ahogy én meg Tehozzád,

Éjszakáink nyugalmát Te hoznád:

Halkan elduruzsolod napod sorát,

Hallgatom, kérdezek, mondod tovább,

Mikor a végére érsz, nyugtatlak,

Karomba zárlak, s végül megkaplak.

Sosem kérlek ingyen magamnak,

Legyél Te, kinek mindent megadnak,

Én beérem csupán töredékkel,

Morzsákkal, érzelem-törmelékkel.

Mit nekem, hogy én boldog vagyok?

Hadd legyek én, aki folyton adok!

Te csak add, hogy lássalak boldognak,

Csak tűrd, hogy tenyeremen hordozlak!

Nyugtass meg

Mondok Neked szépet, jót is,

Énekelek még egy jódlit,

Suttogom halkan a neved,

Rajta hát, mutass egy jelet,

Jelet, miből bizton tudom,

Kételkedni nincsen okom,

Te is szeretsz, és csak engem,