Ma van holnap

Részegen veszem a
bocskort: túlélem?
Részetek legyen a
boldog Újévben!

Borítékolva

...hallgat az avar,
vad szaga zavar...
Csendes nyári éjjelen
mosolyodat én nyerem?

Élt...

Élt, de minek...
Léte kivert,
Ereje vesztett
Temetett test lett...

Nézd

Kecsesen mozdul az
Ecsetem, ívesen
Remeg: a gond mulat,
Te meg a színt lesed.

A fény felé

Holnap: a jegecske
Olvad, ha feledve
Lator tegnapokat
Dalom felhasogat...

Tisztán

Bús a jó szív, dobban:
Új nap kél, új remény,
CSúcs a kínokban...
Új hang: "Élj, úgy zenélj!"

Otthon

Te vagy az út
És fenn a tábla,
Rajta a múlt,
Éktelen fáj ma,

Sikít a fék,
Időt kér a szád,
Döntés a tét:
Ő lehet hazád...

Maradj még

Ébredek, velem vagy,
Délre lett meleg nap,
Ez milyen élvezet...
Semmi se édesebb.

Változás

Halkan indult útra,
Ajtain túlnyúlt a
Jóízlés légköre:
Ó, mily szép lét követ...

Meglett

Szeretlek, mert
szeretnem kell,
szeretve nem
feledlek el...

Felfedezted
lelkemet mely
este lett... TE
Megkerested...

 
Nyitva

Kutat a szemem,
Utamat lesem,
Lakat a számban...
CSak a talány van.

Nézd meg jobban

Hegytető, palota,
Egy mező, ragyog a
Rézpáncél, ló, fehér,
Cél, szándék, jóremény...

Elrepít az álom,
Gerleszív halálom:
Nő lett a lánykából,
Ő egy... ha látsz távol...

Lólét

Arcom nincs, hisz ló vagyok,
pofámon a fény ragyog,
csodálatos a világ,
megszeret mind, aki lát.

Nyeregkápa hátamon,
hogy felülsz-e, Rád hagyom,
elviszlek, ha akarom,
szelídségem hatalom.

Álmok vidám földje hív,
ha búslakodsz, földerít,
gyalog oda nem mehetsz,
szükséges, hogy megszeress.

Ha vezet a kímélet,
társad leszek, míg élek,
pattanj fel, én vágtatok,
erre vágyom, ló vagyok.

Romok

Új a hely: szív...
Túl a felszín:
Odaégett,
Noha védett... 

Requiem egy családapáért

Hajnali harangszó: ébred a kis falu...
Békés, s nem haragvó, s nem voltál bús szavú.
Dolgunkra indulunk, minden nap újra,
imára hív Urunk, készít az útra.
Néma csend, távol valaki gyászol,
Rokonok, Barátok, s kiknek hiányzol.
Szép kezed, nagy szíved, öblös, mély hangod...
Mennyei kar hívott, vívod a harcod.
Mindnyájan eljöttünk, itt vagyunk Véled,
szemünkben könnycseppek, siratunk Téged,
jól tudjuk, csak a test múlik el végleg,
sírodban porhüvely, s velünk a Lélek.
Mert amíg bárki is beszél majd Rólad,
tudjuk, hogy itt voltál, s tudjuk, hogy hol vagy:
lenézel fentről ránk, vigyázod léptünk,
s amíg ez így marad, nincs mitől félnünk.

Hinni akarok

Homlokon csókoltál,
A szívem dobban, zúg,
GYér vérér folydogál,
Drótkézzel fojt a múlt...