Ajándék

Vezet a szív szava,
Éberen vigyáz rám:
Gyere csak! - hív haza;
Térdelek... Ki várná
Elestem? Adományt
Lelek a sír helyett:
E verssel adom át
Neked a szívemet.

Foglak

Felhő a kék égen...
Eljő a szép éden,
Lelkünk biz' társra lel,
Lesz tűz, s mint láz, ha kell
Elrejt, úgy borul ránk:
Gyertek! Túlkorunk árt...
Estedben foglak el,
Kedv ellen hogyha kell!

Vedd el

Robban a fájó szív,
Óvatag, ám most hív;
ZSanér sír, nyekereg...
Azért is Te nyered!

Kéz a kézben

Mikor szemed is mosolyog,
kivont kezeid pofonok
helyett felém emeled,
s kezet remél tenyered...

Ne félj

Szép remény kélt, álomárnyék:
végre élnék... Várok... Szállnék,
s nem értem, mért nem vagy velem...
Ne kérdezz félve, add kezed!

Önként rabság

SZívemben ragyog
Estéink fénye,
Rímekben hagyott
Emlék... Int, kér e
Tengernyi élmény:
Lator gyalázat
Elmenni; ...és én
Karomba zárlak...

Nézz fel

Sok kincs ha megtalál
szemedet elfeded?
Most is csak Rajtad áll,
emeled-e fejed...

Kell-e

Hol a Tűz, Akarás?
Hova tűnt a Parázs...
...és az Álmok Éjjele?
...Néha várom, kéred-e...

Üres kezek

Nyújtom, s nem lelem...
Múlton jeltelen
sír, hantján kereszt
sír... Hagynád Te ezt?

Féltérden

SZeretve lenni;
Elég csak ennyi:
Remény... Nem érzed,
Elért-e Téged?
Te vagy az opál,
Létünk homokán
Egyetlen ékszer...
Kegyed lesz részem?

Mosoly nélkül

Szól a szív: Hiányzol,
hogyha mint ki gyászol,
lehervad szájszéled,
s Te nem vagy már... Véged...

Akarom

Mit látok
pilládon?
Szemed mért
mered, néz
áthatón?
Vágy hatol
szívedbe.
Kit lepne
meg szavad?
Szent, Szabad
Szív, hol vagy?
Víg holnap,
s holnapok!
Hol vagyok,
az mindegy,
csak mind egy,
egy' legyen
szertelen
éjszakánk
és ha száj
szájhoz ér,
várjon kéj;
álomszép
mámor tép...

Örök nyár

SZemedbe nézek:
Elveszett évek,
Rettegett holnap...
Egyszer egy "-Hol vagy?!"
Támad a csendre,
Lázad a penge...
Eltalál? Téveszt!
Kell a nyár? Élvezd!

Ne add fel

Világvége
hangulatban
kiált, éget,
hajt, kutat, vagy
él-hal Érted,
szeret Téged,
ég, s csak kérded:
Lehet vége?

megtaláltak

eltakart vágy
mégis ragyog
te akartál
s én itt vagyok
hozzád szóltam
s érted tettem
pókhálóba
tévedt lelkem

Hallgasd

Egy a gondom, igen nagy,
csak az érző szívem van,
nem részem a gazdagság,
autó vagy nagy-nagy ház.
Gazdag legyek? Szerencsés?
Nem kell, csak Te szeress még!
S bár egy vérző szívem van,
dobbanása ki nem hagy!

Érzed-e

Fülembe harsog a
hajnali szél,
üzenne, azt mondja,
hallja míg él:
szerelmem végtelen,
határtalan,
keressen, érezze
magán szavam...

Hív a szív

Ki tilthatná meg
A virágnak, hogy nyíljék?
Balzsammal át- meg
Átitatott nyílvég?
Tavasz van! Égj velem!
Búsulnod kellene?
A táj hív: érzed-e?
Nekünk szól kelleme!

Bátran lépj

Lábaid nyomához
letenném subámat,
kerüljön el mától
szenvedés, s a bánat...

Merre?

Szemed a szememben,
karod a kaloda...
...magamba meredtem:
EZ AZ ÚT! ...de hova?

Ölelj

Szeretlek!
Vajh bűn ez?
Fegyverrel
hajts, űzz el!
Ha erény,
kérlek én,
Halk Remény...
... légy enyém!

Egy életen át

Halkan surranó
Alkar, s ujjamon
Bokréta, dísze
Óv, véd ha vinne
Csermelynek sodra;
Egy leszek, mondja,
Át az életen,
Nálad létezem.

valós( )ág

mézédes álomkép
értése mámorként
lyukad a fejemen
s utamat keresem
életem végtelen
géneken képzelem
elnyertem jutalmam
kelle'tlen huzatban

Kívülről

Mind' volt reményem
Itt, s most keményen
Teremt magamba,
Teret zavarva
Elveszi vétlen
GYermeki létem:
E perctől vésszen
Kegyedből részem?

sebesen

az életem volt
halk szétesett folt
a homály vásznán
továbbmászván
az útnak vége
magunkat védje
minden lényege
mindegy kéred-e

Remény

Miként tegyek jót?
Igéretem hogy
Érhet szép módon?
Régen vélt ódon
Téglafal helyett
Férj akar helyet:
Átkarol Téged...
Járhatok Véled?

Jóéjt!

Óvatlan léptek...
Én vagyok, hagyd,
Jól van, Érted,
SZép a szó; csak
A szem csaló, ám
Kell már az alvás,
Áll egy manó, lásd,
Tedd hát, akarvást!

Tiéd

SZéles a világ,
Ezer a gyönyör,
Réved aki lát
Engem, ha gyötör
Tegnapom fintora.
Létem a holnapok
Elrabolt díszsora;
Kérjed, ha ott vagyok!

Végső kikötő

...Árboc... Egy árbocrúd feszül
a tiszta, kék égnek.
Foszlott vitorladarabok,
a napon szétégtek...
Védett az öböl:
se hullám, se szél,
a hajó roncsa
nagy csatát mesél.
Háború zajlott,
sok véres ütközet,
szikrát szórtak a
kénszagú tűzkövek,
vad vihar tombolt,
dúltak az elemek,
elbújt a mosoly...
Remény a felelet:
Veszett a csata,
mégis -Győzelem!-,
gabona sarjad,
nő a földeken!

A hajó én vagyok,
meséje az életem,
Te vagy a kikötő...
...s már meg is maradsz az nekem...

Kivégzett kín

Ma még olvad
A jég, zord fagy,
Hó sincs, nyár van,
Oh, nincs árva,
Letelt idő,
Neved, midőn
Arcomra ír
Padlón a kín...