letör(öl)ve

égre rajzolt betűk sora
vés egy ajtót nekünk hol a
világunk mosott szennyesét
mi nálunk volt ott nem kevés
tisztítótűz lángja éri
kincs mikor űz árja régi
idők hullámait takarja
midőn hullámra int a karja

segíts( )ég

beleléptem megint
bár eléggé ragad
szele vétlen megint
vágy-e égnél magad
hajt a fojtás kevés
kell a mély a sekély
rajta folyvást emészt
ment ha rég a se kéj

beszélek

kínos rettegés
rajtam az úr
bíbor tetten ér
hajdan azúr
kék és lángvörös
szétkent korong
szénné vált zörög
kért egykoron

megtaláltak

eltakart vágy
mégis ragyog
te akartál
s én itt vagyok
hozzád szóltam
s érted tettem
pókhálóba
tévedt lelkem

valós( )ág

mézédes álomkép
értése mámorként
lyukad a fejemen
s utamat keresem
életem végtelen
géneken képzelem
elnyertem jutalmam
kelle'tlen huzatban

sebesen

az életem volt
halk szétesett folt
a homály vásznán
továbbmászván
az útnak vége
magunkat védve
minden lényege
mindegy kéred-e