Anyák napján…

Anyák napján süt a nap, melegen,
A madarak szépen énekelnek.
Anyának lenni, tudd, nagy kegyelem!
A rossz dolgok ma nem érdekelnek…

Ma minden csak körülötted forog,
A virág a kertben Neked nyílik.
A gyereksereg fölötted zokog,
Ma az összes ifjonc Benned bízik.

A szeretetük ma elér Téged!
Ha melletted vannak, ha elmentek,
Ismerik az egyetlen értéket,
Hidd el Nekik, eddig is szerettek!

Ma talán mégis más kicsit minden,
Mert ma mindent észrevesznek Rajtad.
Nem tudsz mást mondani: "Kicsi Kincsem!",
Mert ma mind úgy énekelnek, halljad…

Vágyom...

Vágyom kinyílni a világnak,
Végre az lenni, kit imádnak,
Kiadni mindazt, mi bennem van,
Tudatni, mikor mily' kedvem van!

Vágyom csak nevetni mindenen,
Várom, hogy meglegyen mindenem,
Majd mindazt, mi nekem adatott
Átadni! Csak nyiss egy ablakot!

Vágyom meglátni a fényeket,
Vágyom megvárni a lényeget,
Mindenkit ismerni egy kicsit,
Mindenkiből látni egy kicsit!

Vágyom érteni a világot,
Leszakítani egy virágot,
Szeretettel átadni Neked,
Hogy érezd azt, köztünk van helyed!

Vágyom az emberek figyelmét,
Érezni, ki az, ki figyel épp,
Kihúzni magamat: Itt vagyok!
Ma még inkább mindent így hagyok…

…Vágyom elbújni a sarokba,
Hogy ott legyek mindig. Talonba'.
Figyelek, és mindent megjegyzek,
Tudom, egyszer én is nagy leszek.

Tavasz, Szerelem

Színekbe öltözött a Természet,
Elvonult pihenni az enyészet.
Átölelem, szorítom a világot…
Oly gyönyörű… Most mindent imádok!

A hegyek… Kilátszik a fehér kő,
Víz mosta ki, de attól kenyér nő.
De szép! Tekintetem körbevittem,
Végre éled, zöld lett körbe minden.

Az erdő… Oda Élet költözött!
Mehetünk már ki végre… Öltözök…
A madarak vígan énekelnek…
Problémáim ma nem érdekelnek!

A virágok… Száz, s ezer árnyalat,
Szirmukkal szórnám tele ágyadat.
Illatuk közt biztos jól aludnál,
De csak aztán, hogy engem elunnál.

A sarki szél… Szellőre változott.
Az életem végre nem átkozott:
Megjöttél. Itt vagy, szorítod kezem,
Szereteted úgy borítod nekem.

Az Égbolt… Ragyognak a csillagok…
Orromban érzem most az illatod.
Mert bár a tested távol van innen,
A lelkedből már nálam van minden.

A Szerelem… Fészket vert szívemben,
Most ezt keltem életre rímekben.
Mert a Líra nem csak Lanttal járhat,
És az Élet nem csak harccal várhat.

A nyugalom… Veled kaptam azt is.
Nyugtatgatlak, s egyben magamat is:
Hidd el, a szélmalomharc véget ért.
Itt vagyok! Ki kiáltott Péntekért?

A világom közepe vagy

A világom közepe vagy,
Záporeső, s fagy sem számít,
Első, és nem közepes nagy,
GYarló az, aki mást állít.

Egyetlenként életemben
Tündökölsz, ragyogsz mellettem,
Lángolunk a végtelenben…
Ez kellett nekem! Szeretem!

Nincsen többé semmi kétely:
SZeretlek, mert szeretnem kell,
El nem hagylak semmiképpen,
Rám számíthatsz, félned nem kell!

Elhozom a boldogságod,
Lámpást gyújtok a szívedben,
Mindig a kedvedben járok,
Ezt teszem, csak ezt szívesen!

Mindig Veled leszek, érted?
Viszonozd a szerelmemet!
Add, hogy Veled legyek! Végleg!
GYere! Add a két kezedet!

Rózsaszín szemüvegben…

Rószaszín szemüvegben érzem magamat,
Óraszám bámulom a fehér falakat,
ZSákszám eszem a földimogyorót…
Az égbe röpít minden mosolyod!

SZeretném, ha itt lennél, csak velem,
Átölelnél, s megfognád a kezem,
Zamatos csókjaid ontanád rám…
SZeretlek! Elviszlek, hova vágysz már!

Ott a fű mindig zöld, s az ég is kék,
Rengeteg szép fa, mely az égig ér,
SZaladgáló kisállatok hada…
Érzem, csak Hozzád járhatok HAZA!

Páratlan a szívemben az érzés,
Túlcsordult ma már bennem a féltés:
Ugye nem történt semmi bajod?
Láss meg, érezz! Mert ITT VAGYOK!

Igaz szerelmet érzek Irántad,
Parányi csikó vagyok, ki vágtat,
Ám Neked mégis megállok csöppet.
Ne kérdezz, ülj fel! Nem várok többet!

Jelenet

Óvatosan kinyitom szemem,
Reggel? Eddig mi volt velem?
Ejh! Nem emlékszem semmire…
Gúnyolódsz? Bántasz? Ennyire?

Gondolj bele, mi volt este!
Engem vádolsz, mi? Óh, beste!
Lehet, mégis igazad van…
Talán hiba… Itt maradtam!

Még öt nap…

Nem tudom, hogy most mit érzek,
Egy a biztos, kicsit félek:
Megtalálom az igazit,
Lehet, jó útra igazít?

Átaludnám ezt a hetet,
Talán kapok feleletet.
Nem tudom, hogy mire várok…
Itt nem jöhet még egy árok!

Égek a kíváncsiságtól!
Sűrű az erdő a fáktól,
Mégsem lelek hűvösebbre,
Egyre húz a bűvöletbe.

Gondolatom nem uralom,
SZívem ismét nincs szabadon:
Elkapta egy újabb remény,
Romhalmaz volt, s újra serény!

Elszaladt most velem a ló?
Tehetem! Ez nekem való!
Nincs gond, szeretnék feledni!
Ismét szeretnék szeretni!

Valentin-napra

Éles kés szúr a szívembe,
Nap mint nap Te jutsz eszembe.
Mért kellett, hogy vége legyen…
Égbe kiáltom: SZERELEM!

Gondolatban Veled vagyok,
Melegítesz, s meg nem fagyok.
Igazán, s nagyon hiányzol…
Nem más, a szívem hiányol!

Durva volt, ahogy elváltunk,
Igen. Semmire nem vártunk.
Galád módon elhagytalak…
SZeress újra, s megtartalak!

Eljuthatunk mindenhova,
Reményünkön innen, s tova.
Ezer, s egy álmot láthatunk…
Talán egyszer még járhatunk.

Látlak, ahogy ott jössz felém,
Elmosolyodsz, és Tőled én.
Kellemes látvány szememnek…
Tőled férfiak szenvednek!

Érted én bármit megtennék,
Gondoskodnék, és szeretnék.
EGY lennél, akit szeretek…
De nélküled most szenvedek!