Vasakarat

Sebes a nagy folyó,
híd nem visz át rajta,
de megy a vad kojot,
nincsen, ki bánthatja…

Örök kérdés

Kék tábla T-je,
s féklámpa fény-e
az alagút végén,
ha haladunk békén?

Nézz és láss…

...mindenemet átjárja,
villan, jó e melegség…
Pillangó, te Kelet fény’,
kit szeretet táplál, ad,

mindenek otthona,
békémnek szigete vagy,
mérték, de... hideg e fagy,
kín, s telek ostroma...

...új élet ébredt bennem,
fényt ad a gyertya lángja,
véd, s ha a menny az ára,
úgy érzem, érted tennem

nem oly nehéz és kemény,..
Ott vár belül, hazahív,
most áld, repül, s ad a szív,
beolt egy érzést: remény...

Állókép

Mi hát az ideje,
s ki hát a "sorja"?
Mit árt az idegen,
ki átkarolna?

Cél felé, ki törne,
él-e még idebenn?
Szép remény, mi törbe':
véredény... hidegen...

A tűzzel játszani?

Jer, lépj hozzám közelebb,
de tegyél meg valamit:
menj és hozzál kötelet, s
ne egyél meg... Valamint
hidd, hogyha játsszunk, s ne fájjon,
de azért bizton érezzem,
s szívdobbanásunk ne álljon
meg, a "vég" titkon érkezzen...

Menj hát

Nem áll meg az idő,
El-, s átejt, aki jő, s
Magad sem érted tán,
A "gaztettért" ez jár.
Rabja vagy létednek,
Akaszt'nak, égetnek,
De ha várnak sem mész?
Jel a vágynak? Nem kérsz.

Leszel-e vigyázóm?

Kín, csel, vágy, harag, kétely él'tem. A belém lehelt
minden fájdalmas tévedésem csak feléd terelt,
irányom vagy: éjsötétből napvilágra vezetsz,
ziháló fagy félt öléről nagy' vigyázva leszedsz...

Utolsó lépés

Az út végén ketten leszünk,
szép tett vezet, s tárva kapunk:
azúrkék ég; rebben szemünk,
s léptek helyett szárnyra kapunk...

Emlékül

Visszhangja sem vagyunk hajdani énmagunk',
távolban elmosott, egyszer volt szívdalunk,
nincs pajta, nem hagyunk, s majd ami "és" szavunk,
bárhonnan egy kopott, feslett, ó... Sírmagunk...