Nyerő lapok

Elfeledett kottát koldul a szél:
újra látom régi dalunk,
s nem feledem, hogy fáj. Sorsunk acél
húrja álom, mégis adunk!

Árnyjáték

Fél láb, fél kéz,
fél élet, fél lélek;
két ág: félkész,
féllé lett. Félnének

tollaim egyedül,
szívem magánya
tovaint, menekül
innen; s ha gálya

húzza az evezőt,
- megváltás tapsvihar -
kúszva a szem előtt,
mely hártyás, vagy kihalt,

- aláhulló könnycsepp,
még egy nehéz éjjel -
talán bújnom könnyebb?
Mélyed emészt széjjel...

Egy a kettő

Megbújnék körkörös
szirmaid között:
egy új név "börtönöd",
s nincs, ami törött...

Az út vége

Ágyadba bújva
érjen-e reggelem?
Áldalak újra,
védtelen hergelem

magamat tűzbe,
megöl e szenvedély,
övemet fűzd be,
Te "öleb"; ez kemény,

cseppet sem silány,
mértékes, élvezem,
s rettegek. Irány,
térképek; életem

élvezet tőled,
minden éj, s... Nézz alant,
még remeg! Öld meg
míg remél, védd magad!

Látszat

Cseppnyi nyárvég
téli tájban?
Ez, mi Vár? Még
más világ van...

Magasan

Két szál virág:
vörös, fehér;
nézd, rám mi vár:
örök remény...

Egy malomban

Szerelem virágát
hagytam ott ágyadon
világgá kiáltván:
Életem átadom,

tiéd a hatalom!
Érzed, ez mitől több,
miért? Mert akarom!
Szívemet kitöltöd,

élvszegény napjaim
szürkéskék tejködén
kis kezed halkan int,
hívogat: "Jer mögém!",

tétován mozdulok,
indulok, s érkezem;
kötél volt, most hurok:
átölel két kezem.

Amnesztia

Véges tenger görbe partja,
kerek erdő, kincs a sarka,
és mi szívem összetartja:
szép a szürke, szebb a tarka!

S bár minden szín örökfényes,
az árnyak még köztünk járnak...
Ép testemben törött lényem,
de ha jobb így, törjünk gátat!

Fogd a kezem

Teleírt könyvedben
éhes lapok várnak,
vehetnéd könnyebben,
vége az orkánnak.

Napfény, tiszta, kék ég,
frissítő, hűs árnyék...
Ne hidd, visszalépnék,
melletted hűn járnék!

Ok-okozat

Mától azt, mi velem kellő,
mert biz' érzem, nekem kell ő,
neki adom. Összes kincsem,
azt is, mi ma még meg sincsen,

s minden álmom vele osztom.
Mért jó nekem eme poszton?
Mert csak akkor lehet élet,
ha én érte, vele élek!

Új felvonás

Akarom!
A karom emelem,
feléd nyújtózom,
az álom eleven:
te légy új pózom!

Hatalom!
Ha talonba raknál,
szívem keresem,
állok a falaknál;
vádolt szerecsen.

Takarom!
Itt akarom, és most,
míg hajnal nem hasad,
játszom brigadérost.
Nevess csak, fogd hasad...

Maradok!
Ma rabok láncán, félve,
sírva eléd térdelek:
Együtt! ...s tegyél félre
minden egyéb érdeket!

Igen, akarom!

Bezárult az érzelmek köre;
nagyot nőttem, de apró vagyok:
megkérdeztem, velem jön-e,
s elindultak a holnapok...

Nem szeretném

Semmilyen szín'
virág szirmán;
titkos helyszín...
S mi látszik? Tán
vérvörös árnyék?
Homokfal? Sárga
lámpafény: Várj még!
...s tiporsz a sárba...

Tartással
 

Száradó esőcsepp
sivatag homokján,
éjsötét előtted,
ingatag rom... Ott vár

a legnagyobb csoda,
hol nem sejted létét,
ha nem vagy ostoba,
nem görnyedsz hétrét...

Felhőpapucsban

Vágyom pillantását, mi szívemig hatol,
édeni csók illatával lengje körül lelkemet...
...írnék még neki szépet, de nincsen itt a toll,
pedig akarom, hogy az érzés újra lepje meg!

Kijelölt ösvény

Kezdetben vala a csend és a magány,
majd közeledett felém valami félveszett,
gyors, őrült, vad, szilaj, erős... s habár
félelem volt bennem, emberi -mérgezett,
bódított, tömjénnel ringatta énemet,
aranyfüsttel rejtette el világom-,
kezembe vezérszálat adott, mely vezet,
s mézcseppet hagyott minden szál virágon...

Magasan fent

S lám itt van az ősz, itt van.
Újra hullanak a levelek,
de te velem vagy! Lepereg
életem filmje:  míg vad
csatákban gyűrjük a lepedőt,
vágyunk tüze mindent feléget...
Szívemnek ne burkát, belét vedd,
hadd legyek én ettől lebegő!

Szívdobbanás

...mosolyod mélyen a szívembe fúrtad,
nélküled már nem élhetek,
kell nekem jövőd, jelened, s múltad!
...szemed fénye új élvezet,
és az elbűvölő, csengő-bongó hangod...
képtelen vagyok betelni vele,
csak akarnod kell, akarnod és hagynod,
hogy szóljon ez az édeni zene...

Harcra készen

...s fűrészt, fejszét adott két kezébe,
hitet, hogy az útról mégse tér le,
biztos akaratot szívébe,
de kételyt is: Élete mit érne,
mitől lehetne teljes és boldog,
ha a hőn áhított tűz már oltott?
...és erőt e rossz időkre,
hogy a gonoszt mind legyőzze!

Lassan járj...

Feküdni az ágyunkban melletted:
meztelen tény;
A Valakit az életben megleltem:
ez te lennél...
S eltűnik a nap fénye, mosolyod
rám ragyog ma,
s megtudtam, az élet hogy a jobb...
...andalogva...

Utolsó kenet

Jégpáncél borítja körbe a hegyeket,
mi mozdul, csak a sebes áradat;
jóízűt kortyolni... gondoltam lemegyek,
s most reszketeg fizetem nemes áradat:
hiába szép szó, ígéret, tettek,
taszít, lök elfelé a karod,
a szív felsikolt, kiégett, retteg...
Szándékos? Egy fenét akarod,
csak sodródsz magad is, s el ne feledd,
hullámok közt légért kapkodsz...
...nem leszek rosszakaród, ellenfeled;
indulnunk kell! Vigyél paphoz!

Utolsó leheletig

Nem adom fel, míg élek,
míg virágok nyílnak a réten,
nem vinne rá a lélek;
Nem halnék bele? Kétlem...

Félig készen

Épülő templom világunk,
szívünk tája oltár benne,
s ha mindenki áll, mi járunk;
...mert az idő továbbmenne,
minden mozdul a fény felé:
napok, hetek, évek múlnak...
Búcsúszó lesz az éteré,
s hol most nap süt, eső hullhat?

Vezess utamon

Nekem akkor hiányzol,
mikor fúj a friss szellő,
tűz lobban zsarátból,
mikor a kiskabát nem kellő,
és télen, midőn hó csikorog,
szánkók tengere az utcán...
de mondd, ártani mi dolog?
S ha nagy-nagy titkokat tudsz tán,
vagy olyat láttál, mit más nem
szokott, mert a szem nem elég,
s csak te tudod, kit vársz fenn,
hogy mi számít, s mi csenevész,
hát jöjj elő a farbával,
fogd tülkén azt a barmot,
és szólj arra, ki almát fal,
mert tenned kell, s biz' akarnod!

Tűzd ki a lobogót

Mozduló utak léptek alánk,
s mától már új szelek fújnak,
eddig láttuk, hol a palánk,
s most örülünk minden újnak,
mind a szépet megpillantjuk,
csokorba gyűjtjük a tájat,
hátunk mögött meghitt hantú
rút világunk, s foglaljuk a várat...

Szirmok, tüskék

Illatát élvezed,
de karcolja arcodat,
szépsége hív, vezet,
majd mégis megtagad;
talán rég indulnál,
elmennél, ő marasztal,
ki ízlelt, mind úgy járt...
...s ott tartasz magaddal...

Megosztom

Csak hallgatni együtt... a csendet...
nézni tó tükrén az ég kékjét...
Ajtót, kaput nyitni, ha csenget!
...s mikor álmaidat széttépték,
szíved csücskén bánat honol,
fénytelen, szürke már világod,
üres tér lett tág otthonod,
harcát mind feladta, ki látott,
akkor fogd meg, feszítsd pálcád,
hű szíveddel, s két kezeddel
zúzd szét minden forrás gátját:
fogadd szívem, s mégse vedd el!

Egy tiszta hang

Szemedbe nézve végtelenné
tágul a tér, s megáll az idő;
Ha lehetnék kulcs, vajh Te lennél
passzoló záram? Bevár, ami jő:
követjük nap útját az égen,
s lámpák gyúlnak sötét éjeken
-szívünkben veri sátrát az Éden-,
s Érted, Neked szól énekem!

Szélmalomharc

Kérdezd meg a csillagokat,
mért ragyognak egeden;
a tavaszi illatokat
egy távoli idegen
is megérzi, s élvezi
minden percét a nyárnak;
eső adja, szél veszi,
de elmegyek, ha várnak!

Jelzőfény

Milliárd apró csillag fényében
is sötét, végtelen az éjjel,
minden nyugodtan alszik, s én ébren
várom: mozduljon, nyíljon széjjel,
repedjen meg a vágy zord sziklája,
üvöltsön orkán erejű szél,
kapjon bármit mindenki, mint várja;
s te is várj engem, el ne űzzél!

Morzsák

Tengernyi mély
mögöttem, előttem...
Vajon mi fény
csillant meg? Belőttem:
csónakom ring, lágyan
andalog, ingatag;
szákomban mind vágyam,
nézzük meg, mink maradt...

Hazafelé

Megszólalt a csengő
mezzoszoprán hangja,
kint vagyok, de bent Ő...
Ezt mindenki hagyja?
Csukódik az ajtó,
nagy utazás vár ránk;
nem hajtott vagy, hajtó...
...vetett ágyon párnánk...

Közelebb

Hűvös a hajnal,
lüktet a vérem,
bozontos hajjal
arcodat érem,
feszül a tompor,
csókod a számon,
megremeg, tombol,
végre nem álom;
kezed a kezemben,
gyönyöröm hoznád,
mindig ezt kerestem...
...simulok hozzád....

If you need

The walker moon
already waked up,
I'm going soon,
just you made want...

Vagy nekem

Vagy nekem az éltet adó fény,
fuvallat hőguta küszöbén;
senki nem nevettet, ahogy én,
s szemed fényéért küzködvén
vagyok a hold, s a fényes csillagok,
napod, mi utadon néked világol,
ne kérd, én nem adhatok kínpadot,
csak fáklyád vagyok, mi lángol,
füstje nem fojt, fénye hatalmas,
csillanó álmokat hagy gyepen;
...nem közelít se medve, se farkas...
Ne félj, s nem félek, hisz vagy nekem!

Rajt után

Az ég alját nézzed,
összeér a tengerrel;
Kezdet vagy, s a végzet,
már soha ne engedj el!
Gondtalan nevetés,
fogod a két kezem,
legyen meglepetés,
hogy hova érkezem:
mindegy, hogy fenn a nap,
esik, vagy vad szél kerget,
szád nem állít, s nem tagad,
tudom hogy van szép kerted,
gyümölcsfák és virágok,
tűnő, s előjövő ér;
szemem ne fogd, kilátok,
s teszek már a jövőért!

Gyere

Égen a csillagok,
tollpárna ágyadon;
tudd: én is itt vagyok,
s karom, mi vár nagyon...

Hiányzol

Árnyéka a szilárd testnek,
napnak mint fénye, s melege,
tárgyak, mint lefelé esnek...
Sziklaszirten, mondd, mered-e
kiáltani mit a szíved rezzen,
s mint a hajnali óceán, sejtet
szelet, s csendet? Ébredezzen
mind érzésed, s minden sejted
járja táncát őserővel,
versenyezz a végzeteddel:
ha életed hív, te jöjj el,
s mi néked jár, végre tedd el!

Worktime

Sometimes ago your face
was with lot of pain in broked mirror of the future,
but we have live always,
so today we'll to repair about this picture...

Csak a Tiéd

Gyertyáid mereven nézed:
Legyen már kegyelem részed...
...s boldogan éled napjaid;
Szívemet Néked hagytam itt...

Kívánságkosár

Éjszakák és nappalok;
Tigrist kértél? Az vagyok!
Netán kezesbárány kellene?
Rendben, én nem vagyok ellene...

Boldogság könnyek

...érezni akarom a bőröd illatát,
látni, ahogy borzongás illan át
tűzben égő bőrödön, s erőtlen
takarod könnyes szemed előttem...

Aranylánc

A felkelő nap nevet ránk
a távoli láthatárról,
széles mosollyal kezet ránt,
jól tudja, nem árthat, ám hol
fénye csillan, s visszaragyog,
hol melege érezhető,
teszi dolgát, mint a nagyok;
tudom már: az én vesztem Ő...

Nyisd a szemed

Valahol megláttam
arcod szürkén, mosottan,
magánytól megszálltan;
távoli volt... s most ott van
kezem, ha kinyújtom,
szűzi pírját találom:
nem búsulsz a múlton,
valóra vált az álom...

Felbecsülhetetlen

Repülőgép szántja fel
az égkék végtelent;
szád a számra: jel,
kincstérkép mit jelent...

Maradj velem

Azúr és kék szemekkel
lesem arcod rezzenését,
megértelek, hogyha meg kell:
forró csókkal számat tépd szét,
hű szívemet vidd magaddal...
...s kötném tőkéd két kezemmel,
szőlője hív, mind marasztal
azúr és kék szemekkel...

Bízz

Fárasztó napnak
könnyed a vége,
nem kérded, vajh a
tűz bennem ég-e;
sötétség leple
kúszik az égre,
megannyi lepke
ébred a létre,
érzések árja
szívedben tombol,
víg táncát járja
csípő és tompor,
ütemre mozdul,
remeg az ég is:
nem járhatsz rosszul,
ne gondold, mégis...

Hallgasd csak

Ha a tenger harangokból volna,
ha az összes, mind együtt szólna,
akkor sem zajongna jobban,
mint szívem Teérted dobban...

Együtt

Ketten párban:
kulcs a zárban;
kéz a kézben
légy a részem...

Út a lelkek panteonjába

Ott vagy minden pillantásom árnyékában,
mosolyodra szüntelenül vágynék; lágyan
megcsókolnám csillagot rejtő szemhéjadat,
s érintelek bárhol, ha ez téged szentté avat...

Örökre

Lelkednek pókháló fonalát
testemre tapadva találtam;
megtudtam, mi vár ránk odaát,
egymással életben-halálban...

Csak könnyedén

Lombok közt kismadár csicsereg,
élettel telt meg a környezet,
terhedet tovább nem cipeled:
holnapod ma már nem könnyezed...

Fényárban

Elmúlt már a pirkadat
- farkasvakság, ég veled!-,
s napunk fénye itt marad,
tovább is, mint képzeled...

Égő szívvel

Tiszta fénnyel
léptél elém;
minden éjjel
hajolj felém,
add a kezed,
adj életet,
ha nem teszed,
én égetek...

Cukornyakörv

Két szívdobbanás között
az élet szabad, mégis kötött:
mikor sínen van életünk,
boldogan akkor élhetünk!