Kapocs

Arcodon mosoly,
Ragyogó, tiszta;
A szó most komoly,
NYakon fog szirma:
GYőzzön most a szív,
Űrbe mért széptett,
Röghöz vonz, taszít,
Űz, de él, s éltet...

A Fény felé

CSillagsátor sápadt fénye
Illan távol, vágyam érve;
Lázas álmom véget nem ér,
Lám: az ágyon még egy tenyér,
Orrom éri, megcsókolom,
Gondos égi kegy volt sorom:
Átfog éned, hív merészen,
Szádon érzem szívverésem.

Tenném...

Várom a végzetem:
Álom; a két kezem
Légritka térbe tép.
Légy itt! A szél beszél,
A hang elporlad;
Ma van, nem holnap!
Ordít a semmi:
Nos, mit van tenni?

Maradj

SZeletekben a múlt
Eleven, de avult.
Rengeteg emlékkép;
Elveszek, elmém lép,
Támad még ellenem
Lábakélt, ellepett
Egem... Hadd feledjem,
Kezed hagyd kezemben!

Légy enyém

...lánghoz annak melege,
borsóhoz a héja...
Nem kérdezem, mered-e,
légy az enyém még ma!

Érted

Álom, csoda vár,
Látod folyamát:
Oldott, s egész lett,
Mondod, s megérted.

Az elmúlás szele

...heti kétszer mérlegelek:
ennyi szép nap érhet-e meg
könnyben ázó, néma hitet,
ha a remény néhai lett...

Mindig ugyanaz a lemez...
Mire rájönnék, hogy nem ez,
egy másik élet tetszene,
már elsodort a tett szele:

elhittem a boldogságot,
mely csak kis tűz, konok láng volt,
nem volt fénye, nem égetett,
de színezte a kék eget.

Mért érzem, most másképp lehet,
hogy nem élnék más életet,
nem tudom... de nagyon félek:
újra jön a halott élet...

Nyisd a szemed

Irigylem a nap sugarát,
mikor fényét borítja Rád,
Selyemkézzel Hozzád érhet...
Jó reggelt kívánok Néked!

Tovább...

Hóban sejlő múlt-szelet
Orra feljő... Módfelett
Ványadt jelent talál,
Ám ad jelet: Talán...

Otthon

CSeppenő örömkönny...
Ez lesz Ő! Köszöntöm,
Nógat... Ó! Hív haza...
Dobbanó szív szava...

Igen

Égj, szerelem!
Lételemem
Ez az érzés,
Te vagy és kész!
Álomvilág...
Látom, mi vár:
Oltár, ÉLET...
Mondd már, kéred!

Szép napot

Napi sokk: reggel négy húsz,
a piszok vekker széthúz,
lábam indít, tör, zúz, hív a munka,
láncra mindig több jut, mint magunkra...

Ne ébressz fel!

Te vagy az én boldogságom,
ez már való', nem csak álom.
Ki venné el? Hókon vágom!
Te se dugd el, megtalálom!

A Fény

Égen az egy' csillag
Gyér jele két szemem:
Jégen a megvillant,
Védtelen érzelem.
Elhalad mellettem,
Lángja ér: jobb napok,
Elkap a lelkemben,
Máglyaként lobbanok.

Pofonok nélkül

Szívem egy zongora húrja,
ajkad a kalapács, súgja:
mellé már soha nem verek,
mosoly és csók a fegyverek...

Ragyogás

Ha a Föld szemgolyó lenne,
lehetnél a csillogás benne,
pompád teljes akkor lehet,
ha viszonzod szerelmemet...

Gyere

Költő vagyok. Nem lehetek?
Önző, ha jó. Helytelen ez?
Zengedező verset írok:
Eltemető, zsenge sírok.
Lenge szél kel, seper széjjel,
El kell érjem szenvedéllyel,
Bárcsak egy cél lebben, áldd, hidd,
Bátran menjél nem kell várni!

Szép napot

Napi sokk: reggel négy húsz,
a piszok vekker széthúz,
lábam indít, tör, zúz, hív a munka,
láncra mindig több jut, mint magunkra...

Közös lélegzet

Érezni fogod, Veled vagyok!
Délen mi pofoz? Jeges fagyok?!
Evezz, kímélet az érdemrend,
Nevess, kísérj el az Életben!

Nagyon

SZebb napok jönnek még,
Egy nagyobb ünnep... Mért
Remegne két kezem,
Egekre! Vétkezem?
Teérted élek én,
Letépve szép egén
Elestem szemednek...
Kegyetlen' szeretlek!

Célszalag

Vagy Te nekem, mint Földnek a Nap,
s én vagyok Neked, mint hónak a fagy.
Egymás nélkül semmit nem érünk,
hiába volna sokezer évünk...

Reggel

Nap, ha fent,
Arcra kent
Pára húz,
Kár a húsz
Ellenérv,
Lenn vért:
Te meg én,
Egy esély...

Miénk

Van, aki fél...
Valami fény
mi ér: remény...
Tied, s enyém!

Felelj

Intett, akar, ma!
Griff lett a karma:
Eltelt az idő,
Nem megy, aki jő.

Örökre

Hozzám tartozol, ahogyan én Tehozzád,
hozzám tartozol: ne feledd, van mennyország...
Ha netán mégis vége lesz,
nem Isten mérte ránk ki ezt,
mert Te hozzám tartozol,
mellettem van a helyed
és én Hozzád tartozom,
ezt soha el ne feledd!

Megtisztulva

SZemeim mozzannak,
Eremben vér árad,
Remek! Ím hol vannak
Eretnek vénámnak
Tűzzel telt vágyai?
Lüktetne, ám a szív
Ellenem fordítja
Kegyetlen' ordítva...

Szemmel tartva

Mondhatod sorsnak,
túlmutat tereden,
ma, tegnap, holnap...
Istennek nevezem!

Örökkön-örökké

Szeretném a szemed nézni az órám helyett,
ne lássam a lasssan múló, néma perceket,
Távol vagy most tőlem, nincs más, mit tegyek,
számolom a másodperceket.

Szeretém a homokórát kiüríteni,
ne lássam a múló élet mindössze ennyi,
de a homokszemek tovább peregnek,
azt suttogják, sírig szeretlek...

Keblemre

Keresem a kezed? Hol vagy?
Futkározok, mint egy dúvad.
Mellettem a helyed, végleg!
A világtól Csak ez véd meg...

Mellettem

Igaz, hogy nehéz az élet,
Ha végig könnyekkel éled...
Nevess a sok sírás helyett:
mellettem van a Te helyed!

Még öt perc...

Madárhangos, szép a reggel,
Az ájtatos... Méla kedvvel
Integetsz, a vekkered szól,
Szintje veszt, ha feldereng, hol...

Égjen

Imádlak ma, holnap sokkal jobban,
Tűz a szívemben, mely Érted lobban,
Ne kérd, oltsam el, nincs rá hatalom,
Meg hát oltani nem is akarom!

Neked adom

SZeretlek, Édes...
Elérlek Téged?
Remegve nézlek,
Elégek... Védj meg!
Tengernyi csókom
Lélegzet helyett
Ezredíz ontom...
Kéred lelkemet?