Fintor

SZívemen buborék,
Egyszerre utolért
Révület kovácsa,
Elkapott, hogy lássa,

Téged mért szeretlek
Lángolva, feleltet
Elmondott szavakról...
Kinevet: A vak ló...

Álomtenger

Égen a csillagok

Látomás-fénye ég,

El, tovaillanok

Tétova létemért,

Éveim számosak,

Vége nincs forgatag,

Eljövő álmokat

Két marék hordanak.

Aki sokat alszik...

Görbülő fénynyaláb,

Elnyeli ott alább

Romok közt megrekedt

Lámpatest. Medreket

Elnyűvő vízfalat

Páráll a pirkadat,

Átvigadt éjjelek

Romjain ébredek...

Zápor után

SZottyos ég tengerén

Integet egy kevély,

Váratlan jelenség,

Ábrándkép kelepcét

Rajzol a felhőkre,

Vízpárát elöntve

Áll meg a nap fénye:

NYár, zivatar vége.

Itt az ideje

Vágyteli hónapok,

Érzem, hogy jól vagyok,

Glória fejeden...

Tervem nem feledem:

Ezeregy éjszaka

Lobban a kéj szava,

Elnémult fájdalom

Nem húz a hátadon...

Mindent a szemnek

Szikrázó sugarak
Igéző szemedben,
Mindennek ura vagy.
Oltárod fedetlen,

Gúzsba van két kezem,
Arcomra pír szalad,
Térded közt rés terem,
Óvatlan pillanat...

Ibolya

Nálad van a szívem,

Én leszek, ki híven,

Végtelen szeretlek,

Nincs helye szünetnek...

Annyi sok rossz után

Pihenj meg: most puhán

Rád teszem két karom,

A legszebb névnapon. 

Mosolygó szív

Nekem nincs bánatom,
Arcom most szárazon,
Pillámon sincs könnycsepp,
Sóhajom is könnyed,

Ülök a hegycsúcson,
Tülkömet megfújom:
Ég veled, te rút múlt,
Szívem már nem búsul!