Félkómában

A lábam még mozog,
A szemem már forog,
Beszédem darabos,
Az egész kalandos!

Műtét előtt várok,
Körülöttem “bábok”,
Nem hallom, ha szólnak,
Pedig már “Ha-hó!”–znak.

Megragad egy hűs kéz:
“Kezdődik a műtét!”
Mit tehetnék, hagyom.
Pedig félek! Nagyon!

Megkaptam a szurit,
S nem érzem a “husit”.
Mondták, mindjárt alszom…
Be nem nagyon tartom!

Jó ez a szer! Király!
Mi a déli irány?
Kába vagyok! Állat!
Kérjek egy ágytálat?

Aludtam. Fent vagyok,
A dokik meg NAGYOK:
Amíg szunyókáltam,
Megműtötté váltam.

Majd eltelt két óra.
Nem mondtam: “Vétóra!”,
Aludtam még egyet.
Álmom volt: “Védegylet!”.

Ne ilyen ébredést!
Adjatok lépkedést!
Már járni akarok,
S tovább nem zavarok!

Minden…

Minden szempillantásommal
Csak Téged kereslek,
Minden szívdobbanásommal
Csak Téged szeretlek!

Minden egyes gondolatom
Körülötted forog,
Minden apró mozdulatom
Csak Teérted zokog.

Mindennek, ami jó lehet,
Okozója Te vagy,
Mindenben, ami jó nekem,
Legbelül csak Te vagy.

Minden meleg borzongásban
Te vagy ott legmélyen,
Minden kéjes tobzódásban
Te állsz ott kevélyen.

Minden utam végén vársz rám,
Jöhetek bármikor,
Mindenhol megcsókolsz százszám,
Mert szeretsz, bármikor.

Minden nap megérkezéskor
Ott legyél mellettem,
S minden nap felébredéskor
Ott leszek melletted!

Végállomás

Még Veled is megtörténhet, akár ma:
Hiszed, vagy nem, rátalálhatsz a TÁRS-ra,
Kivel az ÉLET-ben minden sikerül!
Hidd el, ma este hatkor mindez kiderül!

Valahol…

Valahol van egy szó, mi elmondta tán,
Valahol van egy jel, mi leírta már,
Valahol egy érzés, mit ember érzett.
Valahol… És ettől Ő EMBER-ré lett.

Vajon mikor leszel Te is EMBER-é?
Vajon ki tehetne újra EMBER-ré?
Vajon mikor nő virág a kertedben?
Vajon… Megvalósul mindez mellettem?

Kérlek, engedj be!

Hibáztam, de ezerszer megbántam.
Többé nem teszem. Szentül elszántam!
Rájöttem: életem Veled kerek,
Minden hibát, és bűnt levetkezek!

Világod ajtaja előtt állok,
A kegyes megbocsájtásra várok,
Az örök kételyt megelégelve
Vágyok Rád, és a megértésedre.

Áhítom a mindig kék eget,
Hol szabadon szárnyal a képzelet,
Áhítom a felizzó fényeket,
Hogy érezzem végre a lényeget!

Veled már mostantól csak jót teszek,
Ígérem, ezután csak jó leszek!
Mától én Neked mindent megteszek,
Közös jövőnkre mindent felteszek!

Kiviruló természet

Itt a tavasz, itt a kikelet,
Szól a kakas, madár csicsereg.
Rügyeznek a bokrok, s virágok.
Szép napot, és sok locsolót kívánok!

Locsolni kell!

Száraz a mező,
Száraz az előkert,
Száraz az erdő,
Száraz, hát eső kell!

Minden száraz e világon,
Nem hagyhatom így szárazon!
Nem hervadhat el virágom!
Nem engedem! Locsolhatom?

Szeret, nem szeret…

Szeretném, ha szerethetnék,
Nem szeretném, ha elvesznék,
Szeretném, ha velem lennél,
Nem szeretném, ha felednél. 

Szeretném, ha holnap volna,
Szeretném, ha rólunk szólna,
Szeretném, ha hinnél bennem…
Szeretlek, és minden rendben !

Az idő fogságában

Mikor az életed már csak fabatkát ér,
Mikor a lelked feladja, s megváltást kér,
Mikor a távolság éppen nem boldogít,
Mikor az idő is ellened dolgozik…

Ha már egy jó szóra szomjazol réges-rég’,
Ha már kétségbeejtő a mély üresség,
Ha már legyőznek a bűnös gondolatok,
Ha már az életed végét fontolgatod…

Akkor se add fel, és végy erőt magadon,
Akkor hidd el, hogy MAGAD vagy a hatalom,
Akkor vedd észre a segítő szándékot,
S akkor hagyd el végleg a sötét árnyékot!

Nőnapra

Te vagy, kit a legjobban imádok,
Kiért megváltanám a világot,
S bár ma nem vettem Neked virágot,
Azért boldog Nőnapot kívánok!

Miért?

A fény vagy az éjszakában,
Árnyat adó fa a nyárban,
Meleget adsz nekem télen.
Téged kerestelek régen.

Oázis vagy sivatagban,
Szélvédett hely jégkatlanban,
Koldusnak egy szelet kenyér.
A gond az, hogy nem vagy enyém.

Lehoznám a csillagokat,
Tennék mást is, nagyon sokat,
Mindent, mit csak tenni erény.
De tudom, hogy nincsen remény.