Míg élek

Szeretlek most, és százszor, ezerszer, mindig,
Szeretlek, és a lábam folyton feléd indít,
szeretlek akkor, ha a szivárvány látszik,
szeretlek nappal, éjjel... Szeretlek mindhalálig!

Kell

Még nem csattant csók, íze
nem égett ajkamon,
szívünknek örök kincse
az első alkalom;
még nem csillant nap fénye
tetőn és házfalon,
de e sorsom száz évre,
halálig vállalom!

Ilyen a természet

Ahogy a szél csipkéz mintákat
homlokon,
ahogy tenger a parti sziklának
szónokol,
ahogy a tűz az erdőre szemet vet,
s föllobban;
szeretlek, ahogy ember szerethet,
sőt, jobban!

Érték

Annyira jó veled,
fogni a két kezed,
nézni rád meredten...
...de beleremegtem...

Csókom már a szádon,
mindet neked szánom,
fogadd el minden nap,
érezd, hogy a minden vagy!

Beszédes csend

...ahol a szív együtt dobban,
ahol a láng égig lobban,
ahol két út eggyé válik,
mi elvezet mindhalálig;
ott nincs szükség szavakra...

Mindenkor, mindenhol

Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
Szeretlek tízszer és szeretlek százszor,
szeretlek éjjel is, nappal, és máskor,
szeretlek kint, és bent is szeretlek,

s ha majd utolsókat üti életem órája,
ha majd leperegnek a homokszemek,
s már senki nincs e világon, aki szeret,
én szeretlek, s szívem örömtáncot járna...

Pupilla-tangó

Felkelő napjaid fénye, s melege,
nem kérdezem, vajon kéred, mered-e,
felhők felett ragyogó kék eged:
az vagyok, s mert így akarod, az leszek!

Bátorság

Csak egyet dobban a szív,
mi más, mint az összes többi:
az életed hangja hív;
ne félj, nem fogsz összetörni!

Van tüzed?

A boldogság tengerének
sziklafal a partja,
az igéző szirén-ének
ne halljon át rajta;
elért hozzám hívó szavad,
s lám, rohanok érted:
az én szívem úgy lesz szabad,
hogyha veled égek!

Mondd, miért...

Életünk nem több, mint egy süllyedő hajó,
hát érezz, és erősen kapaszkodj, ha jó,
rezegj együtt velem, lüktess a véremmel...
Aki tudja, hogy tud, kérdezem: Mért nem mer?

A bizalom bére

Melletted ér minden reggel,
s én nézek rád fénylő szemmel:
Vajon miről szólhat álmod,
s érintésem miként állod?
Mosolyogva kéred?

Illatod érzem vállamon,
látom a készet, s vállalom:
életem teszem kezedbe,
így tudod magad szeretve;
Forrong-e a véred?

Pilláid ha megnyitod,
suttogom, hogy menni fog,
lelkünk ím a fénybe lép,
szárnyalunk az ég felé;
Kérheted részed...

Ez egy szédült keringő,
te csak érezd, megint ő,
s megfogja a két kezed:
Vezessen a képzelet!
Vidd az egészet!

Ok-okozat

Magasan fent, tág szabadon,
tereken át, s túl szavakon,
időtlen és súlytalan;
...a jövőnek múltja van...

Fukar-csavar

Negatív a szólás íze...
Hány a törvény, kérded, tíz-e?
Tizedik, mi illik ide:
Ne légy másnak az irigye!

Behódoltam

Vedd el a szívem,
kulcsával adom,
de őrízd híven,
nagy e hatalom...

Kirakat

Rakok rá, rogyásig rakom,
égessen, égessen nagyon,
hőjétől izzadjon a világ,
s lássa mosolyunk mind, ki lát!

Tik-tak

Mi lesz most vajh a lépés?
Forró csók, bordatépés,
szópárbaj, intim percek?
...óra ketyeg, kis szú perceg...

Látlelet


Elhisszük, hogy együtt könnyebb,
de szemedben látom könnyed?
Azt gondoljuk, nem ébredünk,
de álmodva, mondd, élhetünk?
Érintés: a vágyak torja,
távolság a próba, tolja
szívünk, löki, bökdösi csak,
s orcánkon az öröm kicsap...

Négy kémcső

Ádám-Éva, paradicsom,
küldetés a... nem is tudom...
...itt egy lélek, ott egy test,
lássuk ki és miből lesz.

Kinek kell a fortély, s kellem,
kié lesz az erős jellem,
kinek jusson meleg szempár...
mi kettő volt, mától egy már?

...gondolatok egész sora,
ékes külcsín, s a belbecs hova?
Kinél legyen a sok tudás,
s ki is legyen az egy dudás?

Két testben is fél a lélek,
s fél lélekkel félig élet.
Félig pohár, félig étek?
Így maradni: az a vétek!

Lazíts

Álmodhatsz jót és szépet,
zöld gyepet, meg kék eget:
éjjeled nem ér véget,
ha repít a képzelet...

Strandidő

Nem is kérdés, volt ki várja,
mohó vágyunk egyre nőtt,
boldogságunk óceánja
elönti a hegytetőt...

Már messziről

Valaki meggyújtotta a reményt,
mi tűzgolyóként száguld, s elér;
van aki hangunkat hallja, s nem ért,
de fénylő arccal fordul felénk...

Varázsgömb

Éles színek kavalkádján
tűztáncot jár a nap fénye,
édes csókod, tavasz vár rám;
fű, mi bódít... Hah, vajh tény-e?

Tisztánlátás

Álmodtam egy világot...
magamban - mert ki látott
álmoknak font vásznakat? -
...és a ködfal átszakadt...

Függöny?

Bazaltkockák tengerében
megragad a cipő sarka,
ha megkérded: ettől féltem,
hogy a jobb lesz újra balra...

Már nem

Elhagyott csónakok
a tó medrében...
Nem tudom, hol ragyog,
s nem, nem érzem
a felkelő napnak
éltető melegét;
erőtlen hagynak
szavaid: Te meg én...

Van, ki vigyáz ránk

A mindennapok fanyar fintora
takarni akarja vágyott életed,
de megszólal mindőnk mentora:
- Itt vagyok, s itt leszek véletek!

Harmadnapra

Henyélek csak a szép napok
sárba süppedt kerekén,
megszárad, mert a szél hatott,
s egyek leszünk, te meg én...

Mert fogod kezem

Mintha árnyék bolrulna
a sivatagos tájra;
nem bújok már odúmba,
mint egy elveszett árva...

Álmodjunk együtt

Ha tudnám, szavakba önteném,
... zenét írnék az érzésekről,
hogy a legdrágább kincs lett enyém,
s eztán már senki nem ébreszt föl...

A Tiéd...

...ez csak egy szó, ha kimondod,
hangzók sora rendre csupán;
szívet ad egy', s van ki pontot,
s van ki átlát mind a szitán...

Csak a lelki szegények...

Szív vagy az élethez, s én leszek a dobbanás,
hogy vége van, ne mondd, s ne hagyd, kimondja más;
vér vagy az erekben, oxigén leszek én,
hogy szívedben gazdag légy, s ne szegény!

Szükség esetére

Mint megannyi apró nap,
szavaid csillognak bennem;
tarts magadnál aprónak:
mindig veled kell lennem...

Szeretem Őt

Tizennégy napja, hogy történt,
elfojtott vágyaim nőnek,
s lám, mégis szívom a tömjént:
igazat adtam egy nőnek...

Sietek

Kint ha fagyok járnak
is ég, ragyog szemem,
csókod adott vágyat,
megyek, lábam szedem...

Bátran

Szavak nélkül lépem át
e világ szívfájdító moraját,
csak jó jöhet, s már nem árt
nekünk semmi itt, vagy odaát...

Előre

A jövendő minden pillanat:
az idő nem áll; s míg elhalad,
rajtad áll, megnyergeled,
vagy múltadba bújsz-e bele...

Megtévesztő lehet

Lábbal kopogok ajtódon,
fejtetőn áll a világ,
szédüléssel bajlódom,
s bolondnak néz, aki lát...